Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1886
7 A népiskola és szakintézet közt középen áll a középiskola. Ez arra van hivatva, hogy a népoktatást megszilárdítva s bővítve a szakképzést előkészítse. Fel kell tehát karolnia azon tantárgyak elemeit is, melyek a népiskolában elhanyagoltattak, mint pl. a nyelvtan, földrajz, mértan gymnastika stb. Az egyén java itt is kizárja a túlterhelést. A középiskolai tanitás manap a gyors alaki képzésen fárad, de úgy hogy észrevétetleniil az anyagi képzés túlságába, az ismereti túlterhelésbe esik. Ezzel mindkét szolgálata dugába dől. Kár mohón törnie a rendszerezés és értelmi produktio felé. Rendszeresítés a legmagasabb tárgyi ismeret; produktio a legmagasabb értelmi működés terméke, — mely bő, szabatos tárgyismeretből, alapos tanulságokból és erős következtetési tehetségből foly. A középiskolai ismereti túlterhelésről csak egy képecske álljon itt. Bizonyos gymnasium első osztálya oly expedícióvá alakult, hogy tíz hó alatt az egész magyar birodalom hegyeit, völgyeit, folyócskáit, a folyók völgyeit megszemlélte (emlékezettel, könyvből), és terményeket keresett fel a Rába-közben, Mátra környékén, Bodrog völgyében , Horvátországban s a Földközi tenger környékén fekvő európai, ázsiai, afrikai országokban; — vizsgálta az éghajlatot, állatországot, lakosokat s városi életet stb. Kilencz-tíz éves fiúk tanultak annyit, kik vagy nyomban vagy egy-két év múlva a földrajz primitiv elemeiben hajmeresztőén bizonytalanok. Az ó-kori klassikus nyelvek megszűntek már a mivelődésnek kiváltságos s „általános értékű“ közegeivé lenni. Az élő nyelveket nem szorítják már háttérbe a közlekedés, tudomány s művészet mezején, mint szorították a lefolyt századokban. De még nem is fejlődhetnek azok úgy, mint az élő nyelvek. Alaki képzésés szolgálatába más tárgy, más nyelv is léphet. És végre a társadalmi életérdekek is az élő nyelveket pártolják s fejlesztik, az ó klassikusokat csak tűrik még. Az ó klassikai nyelvek, mint nyelvek a szaktudomány terén lehetnek értékesek; mint szaktudós tanulhatja valaki a cliinai, bokharai nyelvet is, de ne fogja rá, hogy ez az újkori tudományok, mívelődés, jólét, nagy eszmék és szakképzettség oly alapja, mint valami universal-orvosság. Végre az idegen nyelvek tanításánál jó volna tekintetbe venni azt, hogy nyelvismerethez nemcsak nyelv-, törvények és szabályok, de egyszersmind nyelv-, beszédgyakorlat is vezet. Egyik szakintézet a tanítóképző, de oly szakintézet, mely a középiskola előkészítő feladatát is teljesíti (elemi tananyag, lélek-, nevelés-, tanitástan). Nem csoda, hogy a tantárgyak nagy sokaságát összetorlasztja, s az alaki képzést kevés sikerrel elégíti ki. Sok és terjedelmes a tantárgy; e mellett rövid a tanidő; csekély a jutalmul járó tanítói fizetés, vagy szeszélyesen osztatik ki. Belépésre ritkán testi lelki erő és hivatás viszi a növendéket; anyagilag szegény, vagy a gymnasiumi tanulmányokban gyenge; talán a latinból bukott is; tehát tanítóképzőbe lép (folyamodásokban oly okok meg is émlíttetnek ajánló érvek gyanánt.) A testileg gyenge, ha nem szorgalmas a tanítóképzőben, kárát vallja erkölcsileg s anyagilag (jótétemény, stipendium); ha szorgalmas, kárát vallja testileg s ennek alapján ismeretileg is. Kedvező körülmények közt állást nyer a gyenge testű, gyenge hajlamú is, de ha életben ben marad, óvakodik, irtózik az önképzéstől. Különben az önképzés kétséges értékű az erősebbeknél is, mert az adott alapra kellene építeniük, s
