Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1886
4 4. Manap az elkorcsosodás, kitartás hiánya, szellemi aléltság ellen emelnek panaszokat, és a vallás-erkölcs hanyatlásából származtatnak minden bajt ; pedig a levegő (pl. szűk lakásé stb.), étel, drágaság, adó, iskola stb. talán a legfőbb ördögök. Kimerült, elcsigázott testől s meddő emlékezeti dressurától ne várjunk kitartást gondolkozási erélyt s eredetiséget, erkölcsi szilárdságot sem, legkevésbé pedig boldogságot 5. Az iskolának épen nem az a feladata, hogy kimerítse a testi s lelki erőt. A kutya saját falatját vesztette el, midőn a víz tükörképe után kapott. Vagy talán előbb koldussá kell tenni az embert s ezután servilissé ?! ami a mai kor igényeibe nagyon beillik! Ezzel ne vágja senki maga alatt a fát• Egyelőre elég ennyi tanulság. Egyéni boldogság legyen minden nevelésnek, tehát a tanításnak is czélja, — helyesen felfogott boldogság, mely az életben a gondosságot s küzdelmet ki nem zárja. Tehát tanításban a) boldogság legyen a czél, egyéni boldogság; b) a boldogságot mint czélt, fel kell tüntetni és tudatossá tenni; c) ismertetni kell a boldogság mibenlétét s feltételeit; d) fejleszteni a növendéket arra, hogy a feltételeknek megfelelhessen. E négy pont értelmező megjegyzésekre szorul: Boldogság nem egy-két évi tanítás gyümölcse s vívmánya; tulajdonkép az egész élet arra való, hogy azt megközelítsük s élvezetére érdemesekké legyünk. Meredek sziklákon fogatik el a zerge; de megszökik, ha gonddal nem őrizzük! — Másrészt meg a boldogságot senkire sem lehet úgy húzni, mint ha valakire erőszakkal kabátot öltenek; a boldogság csak arra ölthető, ki maga is segédkezik a felöltésben. Ezeknél fogva az iskola ne csak óvással, de azzal is mozdítsa elő a növendék boldogságát, hogy öt hivatásáról a boldogságról tájékoztassa s lelkében igaz hajlamot keltsen a boldogság iránt. — Továbbá ugyancsak az iskola feladata s kötelessége oszlatni a boldogságot elferdítő ábrándokat s elfogultságot; ne építsen a növendék soha légvárakat boldogság biztosítékai gyanánt. Mennyorszába helyezett képzeleti üdvösség se tétessék földi boldogsággá. Boldogsághoz a természettel s embertársakkal szemben az egyéni jogok és kötelességek egyensúlya s összhangzata szükséges. Társadalmi általános jog: az egyéni erők fejlesztése s érvényesítése egyéni javunk érdekében; általános kötelesség: a társadalmi állás betöltése, az egyensúly fenntartásának korlátái közt (hogy pl. mások terhére ne legyen az egyén). A természettel szemben jogunk: küzdeni s a természet erőit hatalmunkba keríteni ; kötelességünk : törvényeit saját javunk érdekében megismerni s követni. Egyensúly s összhangzat a kritériuma minden egyéni és társulási érvényesülésnek. Ez egyensúlyt nem veszi figyelembe az önkénykedő absolutismus, az osztály- uralom, communismus, vesztegetés, renyheség, kicsapongás, mértéktelenség stb. Mindezek a társadalom és egyesek betegségét idézik elő; a betegség pedig kivétel nélkül minden egyén javát sújtja. Végre még egy kivonat- szerű megjegyzés az előző négy ponthoz. Az iskola, mint képesítő intézet a növendéknek testi lelki tehetséget juttatni törekedjék ama boldogság elnyerésére (tehát a meglevő képességet éppeu ne rabolja el). Boldogságra jogosító oklevelek: testi-lelki erély vagyis munkaképesség és megelégedés, —
