Evangélikus kerületi collegium, Eperjes, 1886
erély erőben, ítéletben, hajlam- s akaratban, munkakedvbe:], önuralomban stb.; megelégedés egészség, lelki erő és társadalmi rend tekintetében. Mindkettő (erély és megelégedés) lehet alanyi és tárgyi szerepű. Alanyi erély a megelégedés megszerzésére irányul; tárgyi erély a megelégedésnek igazságtalan korlátozása ellen hat. Alanyi megelégedés az egyéni erély tudatában nyilvánul, tárgyi megelégedés a hiú vágyak s féktelenség egyéni elnyomásában. — Sem erély sem a megelégedés föltételeit ne keressük vagy csak az egyénben vagy csak a környezetben s társadalmi viszonyokban. Mert pl. csak azt az egyet említem, nem okvetetlenül megelégedett az akit egyéni tulajdonságai (egészség, erő, érdem stb.) arra jogosítanak. Viszont sokaknak — mint mondjuk — teljesen szolgál a társadalmi szerencse és egyéni okok miatt mégis elégedetlenek. Mindezen bolbogsági érdekek kielégítése kétségtelenül nehézségekkel jár — különösen az iskolában. Mert bajos minden növendéket oktatással meggyőzni a boldogság mibenlétéről mint czélról, meggyőzni a boldogság feltételeiről, bajos teljesen képesíteni arra, hogy a feltételeknek megfeleljen. Bajos mindezeket különösen az iskolának teljesítenie, amennyiben természetes, hogy az egyéni boldogság számos feltétele, tényezője az iskola hatáskörén kivül esik. Ámde teheti az iskola legalább azt, hogy az egyéni boldogságot tekinti oktatási czélnak; teheti továbbá azt, hogy a boldogságra vonatkozó ismeretek legalább szűk terjedelemben beleoltassanak a növendék leikébe; teheti végre azt, hogy az egyéni boldogságnak egynémely, különösen egészségi feltételeit ne csak tudatba hozza, de valósítsa is, pl. a testi fejlődés őrzésével s ápolásával, józan Ítélés fejlesztésével stb. Mi tehát az iskola teendője tananyag tekintetében? A köznép kisebb-nagyobb mértékben kiskorú s vezetésre szorul. Kiskorúságát a népoktatás meg nem szünteti. De ne is akarjuk csak oktatással a kiskorúakat boldogságuk felé vezetni; minél gyengébb valaki, annál több oldalú (iskolai és taradalmi) támogatásra szorul. A köznép a boldogság felé folytonosan vezetendők osztálya. Hogy pedig vezetés mellett egyrészt boldogságot élvezhessen, másrészt boldogságát maga is munkálhassa, az erély s megelégedés következő tényezőire van szüksége: a) egészségre b) élelemre, c) szellemi fogékonyságra, d) életkedvre. E tényezők szolgálatában áll, álljon az iskolai oktatás. Eszerint a) oktatást kell adni az egészég körébe vágó ismeretekkel (ember- s egészségről, élelmezési s munkai mértékletességről); b) oktatást adni az élelem körébe tartozó ismeretekkel (munkáról, keresetről, díjról, takarékosságról); e) szellemi fogékonyságot kell kelteni a növendék lelkében, a természeti s társadalmi rend környezet, a szép igaz s nemes iránt, s ezzel fejleszteni szemlélő s ítélő képességét, aesthetikai Ízlését s erkölcsös hajlamát, (természeti s emberi művek, vallás-erkölcsi remekek stb. szegitségével); d) az életösztönt tudatos életszeretettel kiegészíteni s az életkedvet megszilárdítani ami a megelőzőleg említett önfentartási oktatással és a társadalmi helyes jogok s kötelességek feltüntetésével mozdittatik elő. E négy pont értelme szerint csak általánosságban következő tantárgyak említendők jelentékenyeknek: 1. természettudomány, 2. társadalmi jog- s