Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1885

vánt szigorlatok tárgyainak sorát a politikának, s a közigazgatási és pénzügyi jognak belefoglalásával bővitette, de ezt nem tette teljesen kielégitőleg, és pedig különösen azokra, a kik az államtudományi tudori fokot kívánják megszerezni. Mert, hogy csak egyetlen példát említsünk fel, a mai rendszer értelmében elnyerheti valaki az államtudományi tudorságot, a nélkül, hogy a magyar polg. magánjogból, az egész jogi tanfolyam alatt egyetlen egyszer vizsgálatot kellene tennie; — pedig, hogy ennek ismerete egy politikai pályán levőnek ép annyira szükséges, mint például az, hogy a jogi pályára lépők ismerjék legalább hazánk statistikájának főbb tételeit, — az — azt hisszük — igazolásra semmiképen se szorul.

Ezek azok az állapotok, a melyek — meggyőződésünk szerint — a jogakademiai ifjúság számának folytonos apadását eredményezik, s melyek, tekintettel a jogi szaktanitás általános érdekeire is, sürgősen igénylik a mielőbbi megváltoztatást.

III.

Mindenkinek, a ki az egyetemi tanítás és tanulás rendszerével, szemben nem elfogult, be kell látnia, hogy a jogakademiáknak, — melyek oly jó szolgálatokat tettek volt a múltban, s a rájok bízottaknak oly pontos lelkiismeretességgel felelnek meg a jelenben, — mint szakiskoláknak az egyetemek mellett való fennmaradása ép annyira üdvös, mint szükséges is.

Az egyetemi rendszernek előnyös, sőt egyedül czélra vezető voltát igen könnyen beláthatni az orvosi tudományokra nézve, mert az ezekhez megkivántató tanítási és tanulási segédeszközök nem állanak és nem is állhatnak bárhol rendelkezésünkre; — de nem igy a jog és államtudományokra vonatkozólag, melyek a vidéki szaktanintézetekben ép oly jól és eredményesen taníthatók, mint az egyetemeken.

Az egyetemek mellett a jogakademiák fenntartása okvetlenül szükséges azért is, mert — szerintünk — az előbbiek más czél elérésén munkálnak, mint az utóbbiak. Kétségtelen ugyan, hogy az egyetemek épen úgy, mint az akadémiák, a felsőbb tudományok elsajátítására a kellő képességet már megszerzetteknek tudományos kiművelését czélozzák, mégis az előbbiek czélja az, hogy gyúpontjai legyenek a tndománynak, hogy annak, a ki magát a tudományos pályán való haladásra határozta el, megadják a legfelsőbb kiképzést, hogy eszközöket és módokat nyújtsanak az ily pályára lépetteknek arra, miszerint magokat lehetőleg tökélesbitsék s a tudományt lehetőleg öregbítsék, és előbbrevigyék; — míg ezek mellett az utóbbiak feladatukat megoldották akkor, ha azon gyakorlati pályákra, a melyeken való haladásnak feltételéül a jogi és államtudományi ismeretek bírása kívántatik meg, teljesen képzett szakférfiakat nevelnek, olyanokat, kik a társadalmi életben osztályrészükül jutott hivatás szakavatott, pontos, s általán a magasabb közczéloknak megfelelő módon való betöltésére képesek.