Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1885
foglalt magában a nm. cultusministernek, — tekintettel társadalmi életünk azon abnormis jelenségére, hogy a jogi és politikai, kiváltkép pedig az ügyvédi pályára lépő ifjak száma hazánkban nagyobb, mint a mennyit ezen pálya ellátni képes, — u. e. évi július 8-kán 921. ein. sz. a. kiadott, s a jogakademiáknak össszevonását, illetve megszüntetését czélzó leiratára, s mely — nyomtatásban is megjelent — emlékiratban a coll. pártfogóság, velős érveket hozván fel jogakademiánk szükségét illetőleg, annak okvetlenül fenntartása mellett nyilatkozott. Dr. Berzeviczy Albert, ki — a coll. elöljárósága által részére kiállított, s a tanári működéséről szóló bizonyítvány szerint — »kitűnő képzettségét s jeles képességeit mindenkor lelkiismeretes buzgalommal s szép sikerrel érvényesítette e főiskola és kivált jogakademiája javára és díszére, úgy hogy hallgatói, kartársai, s a főiskolai pártfogóság tiszteletét s becsülését egyaránt kiérdemelte és megnyerte*, az eperjesi választókerület országgyűlési képviselőjévé választatván, 1881. júi. 2-kán jogakademiánkon viselt tanári állásáról leköszönt. Helyére az ugyanezen napon tartott pártfogósági közgyűlésen Glós Károly választatott meg. 1882/3-tól a törvényszéki orvostan előadására Dr. Breyer Adolf tiszteletbeli megyei főorvos lett megnyerve. Dr. Sélley Sándor, kir. tigyészszé történt kineveztetésével, 1883. márcz. 28-kán beadta lemondását, s teendőit az isk. év végéig tanártársai vették által. Ugyancsak ezen év júni. 29-kén Dr. Sebestyén Jenő, ki a budapesti kereskedelmi akadémiához hivatott meg tanárnak, nyújtotta be állásáról való leköszönését. Ez említett napon tartott coll. pártfogási közgyűlés az igy üresedésbe jött két tanszékre, rendes tanári minőségben Dr. Zsigmondy Ernőt, segédtanári minőségben pedig Horváth Ödönt, választotta meg. 1883. évi szept. 15-kén collegiumunk veterán tanárának Dr. Vand- rák Andrásnak 50 éves tanári jubileuma ünnepeltetett. A fényes ünnepélyekre azonban, épen egy rövid esztendő múlva mély gyász követkéz,ett; mert 1884. szept. 14-kén el kellett veszítenünk őt, az érdemekben megőszült'páratlan tanárt, ki mindnyájunk legosztatlanabb tiszteletét, becsülését és szeretetét bírta, s ki ez ősrégi tanintézetnek mindég dísze és büszkesége volt. — A Dr. Vandrák András kezében volt tantárgyak előadása” Dr. Horváth Ödönre bízatott, ki az 1884. julius hó 6-kán tartott coll. pártfogósági közgyűlésen lett rendes tanárrá választva, mig u. e. év szeptemberében Hörk József, jogakademiánkon az egyházijog ny. rk. tanára, az »európai államok legújabb történetéinek előadására lett megnyerve. Nem lehet legalább futólagos említés nélkül hagyni ezen tanévnek amaz eseményét, hogy hazai jogi szak-intézeteink a kecskeméti ref. jog- akademia tanári kara részéről (márcz. havában) egy meleg hangon írt felhívásban fel, lettek szólítva arra, hogy azon gyors hanyatlásnak, melyet ezen tanintézeteink életében általában tapasztalhatunk, az erők egyesítése, a teendők megvitatása, szóval minden lehető módnak alkalmaztatásba vétele utján, gát emeltessék, — nehogy, mint a felhívásban mondatott, »azzal l VQ — 17 —j
