Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1885

vádolhasson bennünket az utókor, hogy összetett kezekkel engedtünk elpusztulni egy kulturális intézményt, mely gondjainkra volt bízva, s melynek létezését hazánkra üdvösnek és szükségesnek tartjuk,« — Jogakademiánk feltétlenül magáévá tevén a korszerű és nagyjelentőségű indítványban foglaltakat, s egy, — az összes hazai jogakademiák tanáraiból egybehívandó nagy gyűlésnek az ország fővárosában való megtartását szintén kívánatosnak tartván, tanárai sorából az intézet képviseletére többeket megbízott volt, felkérvén őket egyszersmind arra is, hogy a tartandó nagy gyűlés programmjának tervezetét kidolgozni szívesek legyenek. — Annál mélyebb sajnálattal íogadta tehát a hírt, melyet a kezdeményező jogakademia tanárai csakhamar (május havában) tudomására juttattak, s mely szerint az e tárgyban szétküldött felhívásokra beérkezett válaszok kielégítők nem lévén, a mennyiben csak három jogakademia nyilatkozott oda, hogy a felhívást feltétlenül magáévá teszi, a megindított mozgalom ez időszerüleg a részvétlenség és közönyösség miatt elbukni kénytelenült. — Pedig a megindított mozgalom, mely — abban az esetben, ha az illetők részéről csakugyan olyan buzgalommal és odaadással pártoltatik vala, mint a hogy azt az ügy fontossága és jelentékeny volta megkívánta — sikerre vezetett volna, elvitázhatlanul jó eredményt mutathatott volna fel, s az országos gyűlés, ha többet nem is, annyi hasznot mindenesetre hozott volna, hogy általános megbeszélés tárgyává tétetvén jogakademiáink ügye, a pótlandó hiányok és a javítást s módosítást igénylő állapotok általánosan ismertekké lettek volna: valamint meglettek volna vitathatók és állapíthatók azon módok és eszközök, melyek szerint, illetőleg melyeknek alkalmazásba vételével, a hazai ily nemű tanintézeteink életében mindenféle észlelhető hanyatlás állapotának jobbra fordulását lehetne remélleni.

Az i884/5. tanév utolsó napjaiban ft. Czékus István tiszakerületi ág. ev. püspök úr, collegiumunkban egyházi látogatást teljesített, A kimentő részletességgel készült canonica visitationális jegyzőkönyvben, a jogakademia részéről, — kifejtetvén ennek haszna és szüksége, — azon kivánalom lett kifejezve, miszerint vajha hazai ág. ev. vallásfelekezetünk ezen egyetlen ilynemű tanintézetének sorsa kellőképen biztosíttatnék! Mely kívánalomra egyházkerületünk nagyérdemű püspöke ígéretet tett, hogy ezen ősrégi collegium jogakademiájának biztosítása tekintetében, különösen az egyház egyetemes, illetőleg kerületi közgyűléseken meg fog tenni minden tőle telhetőt.

1885. auguszt. 29-kén, a coll. állandó választmányi gyűlés Dr. Szlá- vik Mátyás theol. r. tanárt jogakademiánkon a történet és bölcsészeti speciál-collegiumok ny. rendkívüli tanárává választotta. — A nm. vallás és közoktatásügyi m. kir. minister úr 1885. okt 27-kén (40,163. sz. a.) kelt magas leiratában kegyesen megígérte, hogy a felterjesztésünkben foglalt kérelmünknek engedve a »Közegészségtan* előadója részére megszabott tiszteletdijat viselni fogja; mely említett tantárgy előadására Dr. Lakner Árpád, Eperjes sz. kir. város tiszti főorvosa, lett felkérve.

Dr. Zsigmondy Ernő kir iigyészszé történt kieneveztetésével, jogakademiánkon elfoglalt tanári állásáról lemondott; s helyére 1886. január