Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1885
16 — szerint collegiumi jogakademiánk, mint négy évfolyamú teljes tanintézet a jövő tanévben megnyittassék, s csakugyan az 1878. szept. 4-kén tartott collegiumi megnyitási ünnepélyen Eánó József coll. kér. felügyelő —■- nyomtatásban is megjelent — tartalmas beszéddel, melyben a jogi s állam- tudományi kar felállításának szüksége oly mély igazsággal és meggyőzőleg fejtetett ki a szónok részéről, a jogakademiának, — melynek — mint az u. e. évi júli. 8-kán e tárgyban a nm. vallás és közoktatásügyi m. kir. minis- teriumhoz küldött felterjesztésben is mondatik, — »a hazai jogtudomány és nemzeti közszellem terjesztése tekintetéből, nagyhorderejű voltáról meg volt győződve a pártfogóság,« — egyelőre két első évi tanfolyamát megnyitottnak nyilvánította.1) Tanárok voltak : Dr. Vandrák András, Dr. Horovitz Simon, Dr. Berzeviczy Albert (a Dessewffy Aristidról nevezett tanszéken) és Tillisch János. Az 1878. október 2—3. napjain tartott egyházegyetemes gyűlés (jkv, 21. p.) örömének adott kifejezést a jogakademia újrafelállítása, felett, s ennek javára gyűjtések eszközlését hozva határozatba, kimondotta, hogy kész az intézetet szellemi és anyagi támogatásában részesíteni, s felhívta a kerületeket arra, hogy magok körében gyűjtéseket eszközöljenek; az u. e. év deczember 23-kén (33,269. sz. a.) kelt vallás- és közoktatásügyi minísteri leirattal pedig, az ujonalakult jogakademiának alapvizsgálati bizottságai tudomásul vétettek. Az 1879. évi auguszt. 4-kén tartott coll. állandó választmányi gyűlésen Schulek Gusztáv, Dr. Sebestyén Jenő és Dr. Sélley Sándor lettek megválasztva rendes jogtanárokul. Az egyházijog előadásával Hörk József theol. akadémiai rendes tanár lett megbízva, mig Dr. Sztehló Gusztáv a törvény- széki orvostan előadására kéretett fel. — Az u. e. évi szept. 13—14-ki egyházegyetemes gyűlés (jkv. 33. p.) a teljes felállítást örvendetes tudomásul vevén ez évre 500 frtnyi segélyt szavazott meg a jogakademia részére. Az 1880. júli. 28-ki coll. pártfogósági közgyűlésből egy „Emlékiratának ministerhez való felküldése hozatott határozatba, mely észrevételeket *) *) Hadd álljanak itten az említett beszédnek kővetkező szavai: „Hálásan kell itt megemlékezni ezen városi és vidéki nem protestáns honfitársainkról, kik buzdítólag sőt lelkesítve karolták fel ez ügyet. Hálásan kell megemlékeznem különösen Eperjes városáról, mely az adakozók első sorában áll. Hálásan kell megemlítenem mindazokat, a kik megdicsőült Dessewífy Aristid tábornok felállítandó szobra alapjának kamatjait ezen szent ezélra felajánlották. Hálásan említem maga Sáros megyeközönségét, mely gyűlésen csaknem egyhangúlag adta erre beleegyezését. Legtöbb érdeme van ezen valóban fényes sikerben Jelenik-Almássy István helybeli felügyelő úr ő nagyságának, továbbá HazslinszKy Frigyes igazgató úrnak, Kardos Tivadar úrnak és mindazoknak, kik a gyűjtést oly buzgóan előmozdították. Mi adott oly ruganyosságot és erőt ez ügy előmozdítására? A szükség érzete; — mindenki érezte, hogy egy nagy hézag van hazánk felvidékének és egyházunknak tanrendszerében. Mert bármily előnyösen változhattak is tanügyi állapotaink az egész országban, határozott ballépésnek és hibának tartanánk veszni engedni épen Eperjesen és épen e Colle- giumban a jogi tanfolyamot 1“ . . . stb.
