Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1884
VI. Balló Rudolf VIII. gymn. oszt. tanuló beszéde Otrokocsi-Végh Dániel tanár felett a Collegiumnál. 1885. márczius 9. A Collegium főgymnasiumi ifjúsága küldöttjekép állok itt; itt állok, hogy gyenge szavaimmal kifejezést adjak ama megdöbbenésnek, mely halálod hírére kétszáz ifjú keblén végigrezgett, hogy kifejezést adjak ama érzelmeknek, melyek porhüvelyed lehullta óta bennem hullámzanak, és — mint erős meggyőződésemből állíthatom — egy egész tanintézet növendékeinek szívét össze-össze facsarják. S ez ifjúság búcsúzik most Tőled, Te Tőled, ki annak tanára valál, Te Tőled, ki annak barátja valál, Te Tőled, ki önzetlen szorgalommal, teljes odaadással élted javát abban emésztéd föl, hogy az emberiség zsenge nemzedékét szívben-lélekben a jónak, szépnek és nemesnek ismeretére vezesd, annak teljesítésére buzdítsd s életrevaló ifjakat a nagy világba bevezess. S alig lebbent el csak néhány nap azóta, hogy e magasztos hivatásodban ép testtel, ép lélekkel fáradoztál. Hisz íme! Most is hangzik még fülembe komoly szózatod, melylyel a poros iskolapadok közt zúgó, pezsgő életet a játszi jókedv világából a tudomány terére vezetted; most is cseng fülembe vidám szavad, melylyel belénk új erőt öntöttél, midőn a fáradt elme már-már lankadni kezde; most is itt állsz előttem, ifjú, életerős alakban, törhetetlennek látszó testi szervezettel. Látlak! Látlak! De jaj! Eltünél! Pillámon könycsepp rezgeti, mely halandó szemeim világát felfogva, csak a játszi képzelet sugárait tükröztette vissza. S most, hogy a forró könycsepp lehúllt, hogy képed, mint a gondolat, ellebbent, látom a valót: porhüvelyed lehúllt, lelked föllebbent, elköltözél közülünk! Búcsúznunk kell tehát, búcsúznunk kell! ' Érezzük, hogy ki voltál! Ifjú valál, midőn ez ős főiskolának falai Téged mint tanárt először befogadának, ifjú valál, s őszinte szándékkal, komoly törekvéssel s reményre jogosító tehetséggel láttál magasztos hivatásodhoz. S ime, tehetséged kifejlett, munkád sikert aratott: ez ős főiskola zsenge növendékei hévvel szívák fel Te Tőled a tiszta hazai nyelv ismeretét, melylyel együtt a gyermekkebelben a honfiszerelem először kifakad, s hova-tovább több híve lett tudományodnak, úgy, hogy ott, hol a gyermekfelfogást már az érettebb értelem felváltja, már eszméid vertenek gyökeret az ifjak keblében,
