Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1884
17 az ö alapos, szakavatott képzettsége mellett az ő szakadatlan, folytonos tanulmányozása a magyar nyelvészet terén, a magyar nyelv története, törvényei, szelleme megismerésében való fáradozása. Hogy szeretett nemzete nyelvének egész életét, természetét, szellemét minél jobban ismerje, az összehasonlító nyelvészet terén tágkörü tamilmányokat tett s ismerte a magyarral rokon nyelveket, sőt azok nem egyikét teljesen elsajátította. Ezen törekvése vezette öt a török s az arabs nyelv megismerésére is. Ez volt az ő kedvencz tárgya. Mint tanár tehát egy kis könyvtár volt már ő, egy szaktudós, kinek épen legutóbbi időben adatott meg az alkalom alapos szakismeretét az ifjúság javára teljes mértékben érvényesíthetni. Mint a társadalom tagját, őt a helyi „Társadalmi-Egylet“ egykori buzgó könyvtárnokát, a kedélyesség, az igaz, magyaros, baráti és vendég- szeretet jellemezte. Kedélyes társalgó. Társadalmunkban sok új törekvésnek megkezdője. Lelkesülésével az e vidéken kezdendő délies növény stb. terjesztésének, a szőlőművelésnek, virág és gyümölcsfa termesztésnek a maga körében lelkes apostola! Mint barát önzetlen, önfeláldozó, hü a lemondásig! Teljes szívvel- lélekkel tudott csüggni barátján! Annak érdekében, annak javáért nem kímélt fáradságot, nem rettent vissza a kellemetlenségtől, nem mások haragjától, félreértésektől, íájó megtámadtatásoktól! És e jeles buzgó tanár ajka örökre elnémúlt, örökre becsukódott ! Nem fogja többé meggyőződése melegével hirdetni a nemes tanokat; nem munkájával —- munkára serkenteni a példáján lelkesülő ifjúságot! Nem ! — — Nem ! ........... E s e kedélyes társalgó, e végtelen szerető barát, meleg rokonszenves léte megsemmisült! többé nem fogják élczei, talpraesett ötletei gyönyörködtetni a társaságot! A forró baráti szeretettől hevülő kebel kihűlt, a baráti szeretetet sugárzó szem örökre megtörött. Tolla, amaz ékes toll, mely a Collegium szolgálatában jegyezte és pedig híven jegyezte az utóbbi napok történetét, kihullott kezéből, mozdulatlan marad! — Nyugszik! Mi nyújthat írt sebzett szíveinknek? . . Igaz, nincsenek a szenvedő s megszomorodott nővéren s annak családján s mostohaatyján kívül más családtagjai, de családja azért nagy, mert hiszen mindenki odatartozik, ki őt ismerte s ki azon eszmékért lelkesült, melyekért ő lángolt egykoron! S e család fájdalmasan, s e főtanoda s annak tanári kara a nagy veszteség élénk, lesújtó érzetével fogja tapasztalni a hiányt, melyet ezen korán elhalt, tiszteletre méltó, nemes törekvésű, jóravaló tagjának elvesztése okozott! Téged, elköltözött, szeretett barát, bajtárs, kartárs részesítsen az isteni kegyelem amaz üdvösségben, melyre méltó voltál, s légy meggyőződve róla, hogy emléked élni fog e főiskola körében, mert hiszen az e, melyekért küzdöttél, halhatatlanok! s társaid szeretete kísér a/a&Da is Isten veled!
