Kerületi evangélikus collegium, Eperjes, 1884
III. Strauch Béla a kis-szebeni magyar-német evang. egyház lelkészének beszéde dr. Vandrák András nyitott sírjánál 1884. szeptember 16-án. lm’ tehát elvégre is végleg kell Tőled búcsúznunk! Nyitott sírod láttára pedig egész bensőségében újúl meg a mi nagy fájdalmunk, a mi zokogó kesergésünk. Mert hát — miképen is leszünk mi azzal — bogy többé ne találkozzunk külső föllépésében igénytelen azon alakkal, melynek hogy benső- leg eszményi nagysága előtt osztatlan mély tiszteletünknek, szellemi hódolatunknak adóját mindenkor leróvhattuk — mi mindnyájan szerencsénknek tartottuk? ........... C salódásteljes az ember földi pályafutása!........... L egjogosítottabb várakozásaink meghiúsúlnak!........... L egkedvesebb reményeink — szappanbuborékok!........... É s mi közönséges emberek, mindennapos emberek ezek nyomása alatt elkomorodunk, a balsors csapása — a mint azt kőszórás költőnk mondja — oly könnyen „zúgolódni költ“........... N agy férfi! Téged nem! A gondviselés által Nád mért — emberi szólam szerint — sorscsapásoknak közepette is a valódi „Bölcs“-nek örök derűjét láttuk, csudáltuk arczod vonásaiban, lelkületed fenkölt nyugodtságában. És e kibékítő, bátorító, lelketemelő látás eltűnt szemünk elől mindenkorra! ........... E gyaránt nemes élvezet és gazdag áldás vala hallani és befogadni, megbecsülni és követni igéidet, éltetlehelő, azt nemesitő, életrekiható bölcseségedet. Ah! mily bénítólag hat mi reánk — tisztelőidre — azon fájdalomteljes tudat, hogy ajkaid mindörökre elnémúltak.............. Nem esen, keresztényiesen gondolkozó nagy Férfiú! Te a természet változhatlanúl örök törvényein alapúló legtisztább erkölcsnek hirdetője, s annak, a mit meggyőződésteljesen tanítottál, az életben valósítója is .... Nemesen cselekvő Férfi! tanaidban világító szövétnekünk,tetteidben jellem- képző Mesterünk..............
