Ker. evangélikus collegium, Eperjes, 1883
I. Bánó József collegiumi kerül, felügyelő beszéde. Tisztelt ünneplő közönség! Tizenhat évvel ezelőtt, 1867-ben az eperjesi főtanoda fennállásának kétszázados örömünnepét ülte. Büszkén tekintett vissza eme kétszázados életére. Ünnepe volt ez nemcsak a mi főtanodánknak, de ünnepe volt Magyarország egész protestáns egyházának. A mai ünnepély, az én ítéletem szerint, sokkal fontosabb, sokkal életbevágóbb, elevenebb. Az előbbeni természetszerűen minden században fog ismétlődni; — a maihoz hasonlót hiába keresünk főtanodánk évkönyveiben. Ünnepe ez nemcsak főtanodánknak, nemcsak kerületünknek, nemcsak egyházunknak; de ünnepe az egész ország nevelésügyének és culturájának, sőt ünnepe mindazoknak, kik az emberiség haladása iránt érdekkel viseltetnek. Uraim! Egy érdemekben gazdag, félszázados tanársággal állunk szemben. Ötven évvel ezelőtt egy ifjú, ki egy évvel elébb rendkívüli tanárnak választatott, ezen főtanoda rendes tanárává lön megválasztva. És igy ötvenegy évig működött szakadatlanul, folytonosan ezen főtanoda falai között; — és mindezekhez: ezen tanárnak neve Yandrák András. Melyik protestáns tanoda, de az egész országban mely iskola dicsekedhet hasonlóval? Bocsássanak meg nekem uraim, őszintén bevallom, hogy a legnagyobb aggodalommal lépek e térre; ösmerem tisztelt férfiú a te szerénységedet, ösmerem abbeli természetedet, hogy bizonyos idiosyncrasiát érezel minden iránt, mi a személyed iránti dicséret, tisztelet nyilvánulása. De bocsáss meg nekem te is, — bár igaz, hogy a mai nap kizárólag a te napod, s e napon legkevésbbé szeretnénk kellemetlenül érinteni; — de általad e mai nap a mi dicsőségünk napja is, mert te a mienk vagy; s örömben búban mienk voltál egy félszázadon keresztül; — s legalább ezen rendkívüli ünnepély alkalmával legyen nekünk szabad a mi határtalan tiszteletünket, szeretetünket és ragaszkodásunkat személyed iránt szemtől szembe nyilvánítani. A kebel, mindnyájunk kebele meg fog könnyebbülni, régen tartogatjuk vissza tiszteletünknek nyilváníthatását. Ma azonban szabad folyást kell engednünk, mert jaj azon nemzedéknek, jaj azon társadalomnak és jaj azon országnak, hol ily férfiak, mint te, nem tárgyai a tiszteletnek. És azért, bármi szavak fognak mai nap elhangzani érdemeid kitüntetésére, azok — és ez nem frázis, ez teljes meggyőződésem — a valót megközelíteni korántsem fogják ! Évek óta felügyelője e főtanodának és feje számos tagból álló családnak, bő alkalmam volt tanulmányozni a tanárok működését; és én azon
