Ker. evangélikus collegium, Eperjes, 1883
8 annak utját az ő tudományos műveivel, különösen mint tankönyvekkel megvilágítani is jelentékenyen segített. Ezen félszázadba esik továbbá a nemzeti nyelvnek állandó uralomra jutása irodalomban, közéletben és iskolában s Vandrák mint tanár azok közé tartozott, a kik ez irányban, nevezetesen az iskolában a nemzeti nyelvnek teljes jelentőségét felismerték; ő 1842 óta minden előadásait magyar nyelven tartotta S hogy ezt a magyar nemzeti nyelvnek szeretetéből tehát a magyar embernek legelső erényéből folyólag tette, azt bizonyítja az a körülmény, hogy neki máig is legkedvesebb tantárgya a magyar nyelv és irodalom története. Ez a félszázad végre nehéz megpróbáltatásokat hozott a prot. egyházra és iskoláira is, mely megpróbáltatások a mi Ünnepeltünknek csak arra szolgáltak alkalmul, hogy megmutassa, miszerint ő a prot. egyháznak és iskoláinak autonomikus szabadságáért nemcsak szóval lelkesedni, hanem dolgozni és küzdeni is tud, sőt, — a mint ezt a kassai haditörvényszék elé történt idéztetése bizonyítja — ha kell, szenvedni is kész. Ide, e helyre fűzhetem be bizonnyára legillőbben Ünnepeltünknek — már nem mint tanárnak, hanem mint hazafinak —- legszebb erényét: az áldozatkész hazaszeretetei, melynek példájaként legyen elég csak a kassai hegyi nemzetőrségére hivatkoznom. Ezekután csak egy erényvirágot akarok még az ő erényeinek koszorújába fűzni, azt a mely nekünk legtöbbet jelent, és ez: ő neki ehhez az ősi fő iskolához, ehhez a Collegiumhoz való tántoríthatlan hű ragaszkodása. Tanárságának mind az 50 esztendejét, e szerint tehát egész nyilvános életét ő itt, e collegiumban töltötte s attól akkor sem vált meg, midőn másútt kedvezőbb és fényesebb feltételek alatt foglalhatott volna állást. S a mennyiben Vandrák itt, különösen mint a Collegiumnak épen a legküzdelmesebb s legnehezebb években tevékeny igazgatója, folytonosan vezérszerepet vitt, annyiban e Collegiumnak története hoszszú időn át az ő nevével van összeforrva. S ezen egyetlen erénye, a Collegiumhoz való ragaszkodása reánk nézve azért a fegíőbb, mert ez által ő e Collegiumot részesévé tette összes erényeinek, minden dicsőségének. Részesévé tette mindennek különösen e Collegiumnak tanári karát, melyre első sorban tükröződik vissza az ő nevének fénye és dicsősége. Ugyanazért senki sem üdvözölhet Téged, igen tisztelt kartársunk őszintébb és melegebb üdvözlettel, mint ezt én teszem ezúttal összes még élő, volt és jelenlegi tanártársaidnak nevében, kérve Téged egyúttal, hogy fogadjad tőlünk, tanártársaidtól szívesen a mi tiszteletünknek és szeretetünknek jeléül azt a csekély emléket, mellyel Neked e szép ünnepély alkalmával kedveskedni akarunk. * Ezzel bovégeztem t. közönség azon koszorút, melyet Vandrák A. ünnepelt tanár urnák erényeiből fonni kezdettem. Érzem, hogy e koszorú több tekintetben hiányos. Hiányos először is azért mert nem teljes. E hiányra nézve azonban vigasztalásomul szolgál, hogy azt nemcsak én érzem, de érzi a t. közönség is, jól ismerve Ünnepeltünknek nemcsak azon erényeit, melyeket én * Az igazgató itt átnyújtja az ünnepeltnok a szép művű ezüst tintatartót arany tollal, mely Vandrák András volt, és jelenlegi — összesen 45 — tanártársainak közadakozásából szereztetett.
