Ker. evangélikus collegium, Eperjes, 1883
6 zatoknak nagyságát és becsét, melyeket első sorban szüléink, de azok után tanítóink is érettünk hoznak. Igen szépen díszíti azonban a háladatosság erénye az érettebb ifjút, de legeszményibb alakja ezen erénynek — nekem legalább úgy látszik — az, a midőn az a hálás megemlékezés alakjában akkor is él szívünkben, midőn azok, a kik a hála érzetét bennünk felébresztették, nincsenek már az élők sorában. A háladatosság erényét, ezen legeszményibb alakban, a hálás megemlékezés alakjában, megtaláljuk a mi ünnepeltünkben is kora ifjúságától kezdve egész életén át, megtaláljuk most is. És mindenesetre nagyon tanu- ságos, hogy e hálás megemlékezésnek tárgya, mint a nagy embereknél általában, úgy ő nála is, az édes atyán és a jó tanítókon kívül legfőképen a szerető édes anya! Tanuságos ez a tény mindenesetre, mert ez arról győz meg, hogy a gyermekeknek sorsa s jövendő életüknek iránya legfőképen az édes anyák kezében van letéve. S vajha minden édes anya teljes tudatával bírna azon büvésziesnek látszó s mégis annyira természetes hatalomnak, mely az édes anyai szeretetben rejlik! S vajha minden édes anya azt tartaná legfőbb hivatásának és büszkeségének, hogy e szeretetnek hatalmával megvesse gyermekének szívében egy új életnek : a gondolat és kedély életének s a tiszta erkölcsi életnek alapját! A mi Unnepeltünknek édes anyja — azonkívül, hogy az atyának elfoglaltsága miatt a családi nevelésnek gondjai főleg úgy is ő reá nehezedtek — különösen akkor mutatta meg, hogy gyermekét ismeri s neki igazán édes anyja, midőn őt az édes atyának ellenkezőre hajló szándéka ellenében az iskolának, a tudományos pályának megmentette. S e szerint az, hogy Vandrák András a tudománynak, a hazának, egyháznak és iskolának az lett, a minek őt mi mindnyájan ismerjük, — mindez, az ember sorsának földi intézői közül első sorban az édes anya gondos szeretetének köszönhető. Az ifjúkornak erényei közül ott találjuk továbbá Ünnepeltünknek életében a szerénységnek erényét, mely a 16 éves ifjúban oly naiv módon nyilatkozott azon ártatlan örömben, melyet akkor érzett, midőn saját keresményéből az első fekete ruhát csináltatta magának. S a szerénységnek szép erénye kiséri őt egész életében; ez képezi egyéniségének egyik legfőbb jellemvonását, semminek sem lévén ő annyira ellensége, mint az üres fénynek, a külső kitüntetéseknek. Mindazok a kitüntetések, melyekben ő életében részesült, a milyenek: hogy öt több megye táblabírájának, a magyar tud. akadémia levelező tagjának választotta; továbbá, hogy a jénai egyetem bölcsészet-túdori oklevéllel tisztelte meg; és legutóbb az a kitüntetés, melyben 0 Felsége a királynak legmagasabb elhatározásából részesült, mindezek a kitünetések őt mint a tudománynak apostolát, mint a nevelés- és oktatás-ügy fáradhatatlan bajnokát érték s igy azoknak alapját valódi érdem képezi. Az ifjúkornak egyik legkiválóbb s legjellemzőbb erénye továbbá, mely a mi Ünnepeltünket ismét egész teljességben díszité: az eszményiért való lelkesedés. Ez a lelkesedés az eszményiért volt bizonyára főleg azon hatalom, mely őt, mint egyetemi tanulót azon philosophiai iskolának hívévé tette, melynek fő jellemvonása az a törekvés, hogy az aesthetikai és vallásos érzést egymással — és mindkettőt együttesen a hittel egyesítse. S a mit annak a philosophiai iskolának megoldania elméletileg nem sikerült, azt Vandrák
