Kerül. evangélikus collegium, Eperjes, 1881

gondolkodási erő a fogalmakból magának határozványok által Ítéleteket készít s ezekből az okoskodások és következtetések egész lánczolatát, rendszert. S ez a közvetett ismeret a gondolatok világa, melynél főszereplő a mindent megérteni, mindenhová behatni akaró, fontolgató, bíráló, okoskodó értelem, szellemünk szervezetében s az életvezetésében döntő fontosságú erő. Hogy ez természeti, ösztönszerü képességből öntudatos, világosan látó és intézkedő erővé s biztosan működő ügyességgé fejlődhessék, ahhoz számos bel- és kültényező közreműködése szükséges: gazdag világos tapasztalati adatok, élénk, szabályozott adsociatio, folytonos gyakorlás a helyes gondolkodásban s magának a gondolkodó erőnek természetadta jelességei, a vizsga, éles, és mélyre ható elme (ingenium sagax, acutum et profundum.)

Ily műtételek alatt és által lassauként nemcsak fejlődik az isméret és tudás világa, de a tárgyak, czólok és módok szerint szétágazik és különféle csoportokat, tudományos ágakat képez, (természeti, történeti s nyelvészeti ismék és tanok.) Néha mindjárt ezekkel együtt, de rendesen külön érdeklődés és ösztönzés mellett ébred a belvilág ismerete, a belórzók az eszmélet, öntudat közvetítésével, a képzeletek, gondolatok, kedélyi állapotok, a különféle indulatok, szenvedélyek, vágyak és törekvések s tettremenő akaratunk megfigyelése, megértése az önisméret s önkormány érdekében.

Az ismeret magában véve csak eszköz, czólja pedig személylegesen ugyan (subjective) a belátás, megértés, meggyőződés, bizonyosság, igazi tudás és tudat (Siffe.it), tárgylagosan pedig s végezel gyanánt, a kiderített igazság s annak tisztán világitó üdvös ereje.

Az ismeret fejlődésének alsóbb fokain az igazságot csak Sejtjük, azután azt véljük, hogy már bírjuk, sőt erősen hisszük, hogy eltaláltuk, végre bizonyosak vagyunk benne, hogy a valót tudjuk. Sejtés, vélekedés, hivós közzé számos tévedés s kétely is vegyül, melyek eloszlatása sok szellemi munkába és fáradságba kerül. A tév meg nem állhat, (ábrándok, balitéleíek, babona tömege,) valamint az absolut kétkedés sem ; ezektől az ép lélek szabadulni kiván és tud s birtokába juthat és jut a kétségtelen igazságnak s csak ez mondható aztán igazi tudásnak.

2. Mi az, amit valóban tudunk ?

Emberi okosság, lángész, lelkesült szorgalom és sokoldalú ügyesség évezredeken át temérdek isméretet halmozott össze s ezernyi ezer igazságot hozott világosságra, melyekből egész tudományrendszereket alkotott. Bámulatos már a különféle ismék és tudományok száma is, (1. az encyclopaediákat), hát még az egyes szakok részletessége és alapossága ! A tudomány s emberi tudás valóban oly óriási, hogy alig bírjuk még kellőleg csodálni is, ha dúsgazdag raktárain csak futólag is végig mentünk. Egy ember, bár mennyire tálentomos s miveit legyeu is s éljen bár a tudományok körében BO—70

!