Kerül. evangélikus collegium, Eperjes, 1881
in megérző szív hiszen érzeteinek s bizodalomteljes hittel fogadja az istenit ; az az istenire feleszmélt derült elme hisz öntudatának s hite meggyőződéssé válik ; a hit az istenitől való illettetésnek természetes eredménye, az isteninek igazsága iránti rendithetlen bizodalom; a hit az isteninek létéről s működéséről való teljes meggyőződés és bizonyosság. Mert a mily bizonyos, hogy a vallásos hitnek tárgya az isteni és hogy az isteninek nyilatkozata lelkűnkben szellemi valóság, ép oly bizonyos, hogy e hit nem ábránd, nem álom, hanem valóság és igazság, sőt élő erő és szent hatalom. („Unö lonö bie innere «Stimme fpvicfjt, ím§ tciujcf)ct bie tjoffctibc @eele ntájt.") Minek és kinek is higyen az ember, ha lelke legbensőbbjének nem, ha saját keble istenének nem ? 2. A vallásos, vagy metaphysikai hit lényege és nyilatkozatai. A hit forrására, tárgyára, belbecsére, lényegére s hatása eredményeire nézve igen külömböző. A közönséges értelemben vett hit, hivés mikor azt mondjuk: „nem tudom, de hiszem, hogy ilyen, vagy amolyan jellemű ez az ember, hogy ez vagy amaz fog megtörténni, hiteles a tanú hát lehet neki hinni.“ Ez a logikai hit, mely a véges ismeret és igazság sorában csekélyebb fokú meggyőződés, mint amit a tudat eszközöl. De a vallásos, vagy metaphysikai hit is különféle. Van gyermekded, naiv, ép, de nem öntudatos hit; van szokásszülte gépies, babonás, rajongó, vak hit; van szinlett, képmutató vagy pharíseikus hit, mely csak láttatni akar; vannak végre számosán kik e hitben nem hisznek, tehát hitetlenek. Az igazi élő idvezitő vallásos öntudatos hit, mint nem tudat s mégis bizonyosság, kevés ember tulajdona, mert az a romlatlan lelki épségen kívül, ép s önérzetü szellemi fejlesztést, tudományos tájékozottságot philosophiai kritikát s őszinte vallomást kíván. E hit gyökérszálai mélyen az emberi szívben rejlenek, lelkünk eredeti sajátságai, szellemi lényünk természetes, tehát szükségszerű fejleményei, tehát nem valami idegen elem, nem kívülről jövő, nem tanult, vagy éppen önkényesen kigondolt, vagy költött dolog. E hit, mint ősvágyaink egyikének szülöttje, az istenit érző keblünk szózata, de egyszersmind a bölcselkedő észnek komoly postulatuma, földi létünk körében születik és fejlődik, de megerősödvén és mintegy szellemi szárnyakra kelvén, az ég felé utal, túl minden végesen, túl a tér és idő minden korlátain, fel és be az az örökké-valóságba, az isten országába, mely az igazság és szeretet országa. E hit fel- és átkarolja az összes mindenséget, a lét egyetemét, de le tud ereszkedni a parányhoz is, mindenütt világosságot keresve és adva, mindenütt józan lelkesedést ébresztve és boldogító szeretetet tanúsítva. E hit az isteninek hatalmas érzete által emeltetve, eltölti a kebelt szent ihletéssel, úgy hogy az ember erezi magasb rendeltetését bizonyossággal, megérti s végzi földi teendőit buzgósággal, küzd a hol kell és tűr, szilárd és istenbeui bizodalom
