Kerül. evangélikus collegium, Eperjes, 1881

által erősbitett lélekkel, szerencsében el nem bizakodva, bajok közepette el nem csüggedve, a világ folyását az isteni böleseség és jóságnak tulajdonítva, fiúi megadással és kitsugallta bizodalommal vallja: „mind jó, a mit isten tószen", s igy biztosítja lelki derültségét és nyugalmát. E hitről aztán elmondhatni, hogy „idvezitö.“ E hit lényege mint látjuk idealitás, munkája azonban merő realitás. Csodaszerüleg működő erejét magasztos tárgyaitól nyeri. Tárgyai pedig ; Isten mint örök böleseség, örök tiszta szeretet és szent mindenhatóság, a világ-egyetem teremtője és kormányzója s az emberiségnek édes atyja; azután egy önálló szellemi világ s ennek maradandósága : továbbá az ember magasabb rendeltetése, mely abban áll, hogy részese legyen az isten országának, mint a szabad szellemi lét polgára, végre örökké tartó egyesülés s élet ily dicsőült szellemekkel, mint testvérekkel. Ezen eszmék s érzelmek hatása alatt az ember földi élete is már úgyszólva fél menyország, vagy annak előérzete és boldogsága, de tiszta szív kell a hit tiszta eszméihez, s igy „boldogok a tiszta szivüek, mert ők Istent meglátják.“

3. A hit hatása és culturalis fontossága.

Az élő igaz hitnek, mint szellemi erőnek roppant hatása vau egyesekre úgy, mint egész népek életére. Nem akarunk itt a babonás rajongó vakhit borzasztóságairól szúlani, nem a mysticismus sokszor szomorú, sokszor nevetséges ábrándjairól, nem a képmutató pietismus saját magok s mások ámításairól, sem pedig azon gyászos hatásokról, melyeket a vallásos düh és fanatismus okoztanak, s melyekről Írva van, hogy „tantum religio potuit suadere malorum“ ! Nem is a religio az, hanem annak elferdítése s ürügyül használása önző érdekekre. Igaz, hogy voltak idők és emberek, kik azt hitték, hogy mikor vakbuzgóságuknak emberhekatombákat áldoztak, önelégülten, mint a kik kötelességüket teljesítve, érdemeket szereztek volna maguknak, büszkén rámutattak iszonyatos tetteiknél ama hírhedt mondatra: „omnia ad majorem dei gloriain“ !

Az igaz éló hitnek, amilyen az ős evangélium hite, az örök igazság és önzetlen szeretet hite, az istenbe, menyei atyánkba az ö bölcseségébe, mindenhatósága s jóságába vetett tántorithatlan hit csak áldásos hatású lehet, amint annak is bizonyult az élet derűit és borús, emelő és leverő állapotaiban. Mert hiszen az élő igaz hit a maga ép nyilatkozataiban, mint feljebb láttuk, nem egyéb, mint a személyesített szentlélek, az igazság, szeretet és jóság isteni ereje, mely világit, lelkesít, ápol, gyógyít, nevel, nemesit és megszentel. Lássuk ezeket közelebbről;

a) A hit igazságai az élő meggyőződésben mind megannyi tisztán világitó szövétnelcek, s bizton tájékoztató eszmék. Ezek birtokosa nem fog járni a sötétségben, hanem tisztán látja, érzi s érti saját valóját, magasb rendeltetését, mindenkori teendőit, az élet változó állapotait, a világ folyását, a jónak ósrosznak küzdelmeit

11