Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1880
5 meg vagyok győződve, hogy az utolsó évtizedben Eperjesen és környékén tett észleleteim szerint ítélve, hazánk pikkelvröpüinek faunája Európa bármely hasonterjedelmü tartományával a versenyt bízvást nemcsak ki fogja állhatni, de túl is fog tehetni azokon. De ezen kutatások nem úgy teljesitendők, a mint azt némelyek sajnosán teszik, hogy t. i. az év nyári szakában négy-öt hétre valamelyik vidékre, állítólag rovarászati észlelés czéljából kirándulást tevén, s ott nehány, talán csak mindenütt közönségesen előforduló fajt gytijtvén, ezek szerint aztán a vidék rovar-faunáját megítélik, sőt e rövid idő alatt tett észleleteiket a nyilvánosság elé bocsátván, elég elfogultak azt hinni, hogy észleleteik teljesek. De ilyen eljárás nem lehet sajátja egy komoly s az ügy iránt szeretettel viselő szakférfiúnak, mert hiszen nemcsak ő, hanem minden józanul gondolni tudó férfiú beláthatja, hogy az ilyen eljárás mellett nem juthatunk a kitűzött czélhoz, azaz nem fogjuk sohasem hazánk rovar-faunáját teljesen megismerhetni. A czél elérésére szükségesek az ország minden részében egyrészt szorgalmas, pontos és beható megfigyelések és feljegyzések, másrészt pedig különösen több éven át lankadatlan buzgalommal folytatott gyűjtések. Hisz nemcsak minden szakférfi, hanem még azon gyűjtő is, a ki nem tudományos szempontból, hanem csak kedvtelésből foglalkozik a rovarászattal tudja, illetőleg tapasztalta, hogy némely fajnak megtalálása sokszor egyedül csak a véletlentől függ. A lepkéknek sok faja ugyanis bizonyos területhez lévén kötve, addig ott tenyész, mig e terület növényzeti állapota változást nem szenved. E területek azonban sokszor oly csekélyüek és korlátozottak, hogy a természetbúvár ezekre valóban csakis merő véletlenségből akadhat. Erre vonatkozólag a számos eset közül csak a következő kettő szolgáljon példaként: Dahlstroem Gyula, helybeli takarékpénztári pénztárnok, a ki vas szorgalommal s páratlan kitartással már tiz évnél tovább gyűjt lepkéket Eperjes környékén, csakis 1880. évi julius havában, véletlenül egy kis térségre jutván, ott nagy meglepetésére az igen ritka Hypenodes Albistrigatus éjenczet fedezte fel, melynek tulajdonképi hazája dr. Staudinger Otto szerint közép Francziaország és Angolhon, s közülök néhány példányt fogott is. Az 1879-ik évi junius hó első napjain pedig sikerült nekem valamint Dahlstroemnek is egy kirándulás alkalmával a Branyiszkó hegység egyik szűk mellékvölgyében az eddig csak az Alpok egyes részeiben, különösen Felső-Osztrákország Steyr nevű városának környékén és
