Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1880
6 közép Oroszország dombvidékein csak egyenként fogott Cidaria Alaudaria szép araszlót oly nagy mennyiségben felfedeznem, hogy ezeknek alapján méltán Magyarországot nevezhetjük e ritkább faj valóságos hazájának. De nemcsak a véletlen fontos szerepet játszó tényező a pikkelyröpüek ritkább fajainak felfedezésénél, de tekintetbe veendő azon körülmény is, hogy egyes fajok némely esztendőben mintegy eltűnnek s egy másik évben ellenben nagy mennyiségben ismét mutatkoznak. így van ez például Eperjes vidékén a Zanclognatha fajaival, melyek itt korántsem tartoznak a nagy ritkaságok közé. A Zanclognatha Tarsicrinalis tavai ezrenként volt fogható, mig két és három év előtt alig mutatkozott egy-két példányban. E példák, úgy hiszem, eléggé tanúskodnak azon állításom mellett, hogy valamely vidék kutatására a pikkelyröpüek faunáját illetőleg nem egy, hanem több év szükséges. Én már egy évtizednél tovább fürkészem évről évre rovarászati szempontból Eperjes környékét, azaz azon vidéket, a melynek határai Eperjes körül 10—15 mértföldnyire terjednek s mely magába foglalja a magas Tátrát, a sunyava-vikartóczi hegységet, a gömör-szepesi érczhegységnek legnagyobb részét, a lőcse-lublói hegycsoportot, a Branyiszkót, a Mincsol, Csergő és Jávor hegységet és az eperjes-tokaji trachyt hegylánczolatnak éjszaki részét; de azért legtávolabbról sem állíthatom, hogy én már minden e vidéken tenyésző fajt kipuhatoltam volna; az eddigelé évenként tett tapasztalataim ellenkezőleg azt hitetik el velem, hogy még sok Magyarországra nézve új faj fog előkerülni szép regényes vidékünkön. Hisz ezen rovarászati tekintetben eddigelé ugyszólva csaknem egészen ismeretlen vidék oly dúsgazdag lepkékben, hogy Magyarországban alig lesz más vidék, a mely e tekintetben vele versenyezhetne '). E dúsgazdagságnak oka pedig nem más, mint a vidék változatos és gazdag flórája2); s mivel a lepkék hernyó-alakban csaknem kizárólagosan növényfogyasztók s sok hernyónak, különösen pedig a ritkább lepkefajokéinak csak bizonyos növényfaj J) Lásd: Húsz Ármin „Eperjes környékének nagy-pikkelyröpüi“; a Kárpátegylet évkönyvének VIII. évfolyamának 238. s köv. 1. 2) Lásd: Hazslinszky Frigyes „Eperjes viránya zuzmói.“ A magy. tud. akad. math, és term. közi. II. köt. 162. sk. 1. — Hazslinszky Frigyes „Éjszaki Magyarhon viránya“. — Kassán, 1864. — Lojka Hugo „Adatok Magyarhon zuzmóvirányához“. A magy. tud. akad. math, és term. közi. XII. köt. 89. s k. 1. — Scherfel V. Aurél „Adalékok a szepesi Tátra alhavasi és havasi virányának ismeretéhez“. A magy. Kárpátegylet évk. VI. évf. 245. s k. 1. és a magy. Kárpátegylet évk. VII. évf. 299. s köv. 1. stb.
