Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
8 a római államfogalmakat igazolja, legnagyobb szüksége volt fényes politikai sikerekre; s ugyanakkor oda is kellett törekednie, hogy szellemi ügyesség, eszély és fortély tekintetében az egyházi hatalommal versenyezni képes legyen ') és actióját fölszabadítsa minden ránehezedő nyűgtől és korláttól: a merev jogosságtól úgy mint a jámbor erkölcsösségtől. Az állam, ifjú ereje érzetében el- bizakodóvá lön és mindenhatóságra törekedett ;2) „s valamint minden átmeneti időszakban könnyen áll be a közerkölcs lazulása, ha a régi rend elkorhadt s az uj fogalmak még szilárd gyökeret nem vertek, úgy a 15. század végén s a 16-ik elején a politikai életben is feltűnik azon erkölcsi hanyatlás, melylyel a társadalmi lét minden körében találkozunk. Ha idővel képmutatássá, üres szólammá vált is azon hűség, mely eredetileg a feudalismus alapjául szolgált, mégis ethikai alap volt az, mely a becsületes együttélésnek lehetőséget adott; az uj monarchiái souveranitás azonban minden ethikai támasz nélküli volt: csak az önhaszon útmutatását követte, az egoismus, a hideg önzés volt a nap bálványa a társadalom vezérlő tényezői körében. Egoistikus céloknak kedvező tervet higgadt eszélylyel megalkotni s szerencsésen megvalósítani: ez tekintetett a legmagasabb politikai bölcseségnek; hogy mily eszközök és emeltyűk segélyével éretett el a siker, az tekintetbe nem jött. A politika ideálja nem volt egyéb, mint a rideg állameszély.“ 3) „A kor szüksége meg szokta teremni embereit“, mondja Kossuth ;4) jeles és kiváló emberek működésének tulajdonképeni jelentősége abban áll, hogy kellő időben és hatályosan képesek kifejezni vagy kielégíteni koruk szükségleteit; Machiavelli is azáltal lett történeti nagysággá, mert jókor jött, mert korának áramlatát, — volt legyen bár az bűnös vagy üdvös — felfogni tudta s annak vezetőjévé emelkedett. Most, a történeti fejlemények magaslatáról meg tudjuk Ítélni, hogy mi volt azon kor küzdelmében valódi előmenetel és maradandó alkotás, s mi volt csupán a társadalom újjászületésével járó fájdalmas, de elkerülhetlen vajúdás. Csak rövidlátók vagy elfogultak mondhatják, hogy a politika tudományos megkülönböztetése a moráltól s önálló fejlesztése nem volt haladás. Azon korban, melyben az emberi műve') „Es ist bekannt, dass nichts in der Welt mit der Politik des römischen Hofes verglichen werden kann, und dass die geistliche Intrigue, als ein zusammenhängendes System die Zwecke der Herrschsucht zu erreichen, filr das volkommenste Erzeuguiss des menschlichen Geistes in seiner Art angesehen werden muss.“ Oberbrey er id. művéb. 6. 1. 2) L. Roscher. System d. Yolkswirthschaft. I. köt. 530. 1. 3) L. Weber Alig. Weltgeschichte. 9. köt., 704 1. 4) „Irataim az emigrátióból.“ I. 24. 1.
