Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
4 igen gyakran; IV. Pál pápa és a tridenti zsinat elátkozták az olasz iró müvét; Nagy Frigyes — ki különben a gyakorlatban néha szintén messze eltért a jogosság követelményeitől, — visszatetszése, sót utálatának az „AntimachiavelF'-bcn adott kifejezést;1) a laikusok nagy serege épenséggel csak annyit tud Machiavelli felől, hogy könyvében azt mondja, miszerint a fejedelem lehet csaló és bitszegő is, ha azzal hatalmát megszilárditani s növelni tudja; ezek minden erkölcstelen politikát Machiavellismusnak neveznek; — és még a leghiggadtabb bírálók sem igen tudják a „Discorsi“ írójának megbocsátani azt, a mit a „Principe“ Írója vétett. Machiavelli működése azonban nem elméletének absolut értelmezése, hanem egyrészt a történeti előzmények és egykorú viszonyok, másrészt pedig munkáinak a tudomány továbbfejlődésére gyakorolt befolyása szempontjából Ítélendő meg.2) Ezen álláspontra helyezkedve, a legtöbb ellenmondás elosz- lik s hajlandók leszünk szigorú Ítéletünket enyhíteni. Már maga a lángoló honszeretet, mely a nagyszellemü iró képzeletében Italia hajdani dicsőségét örökös szemrehányás gyanánt állította akkori hanyatlásával szembe s legmagasabb életfeladatául az ország egységének és régi nagyságának helyreállítását tűzte ki, némileg menthetővé teszi, hogy ő ezen cél elérésére minden eszközt jónak vélt, „mert — úgymond ■— a hol a honnak egész üdve forog kérdésben, nem kell tekintetbe venni, sem azt, mi igazságos, sem azt, mi igazságtalan, sem azt, mi kegyes, sem azt, mi kegyetlen, sem azt, mi dicséretes, sem azt, mi gyalázatos; sőt inkább félretéve minden más tekintetet, azon eszközt kell használni, mely életét megmenti és szabadságát fönntartja.“3) A honszeretet ezen vakbuzgalmálioz járult azon körülmény, hogy Machiavelli valóban hivatva érezhette magát nagyratörő tervei megvalósítására, ő egyike volt azon embereknek, akik egy kitűzött életfeladattal születni látszanak, azzal egész lényüket összeforrasztják, annak mindent föláldozni készek, „kik — mint a fa gyökereit a földbe mélyen kiterjeszti, hogy virulhasson — érzelmeik és ambitiójuk számára nagy céljaikból szívnak minden táplálatot.“4) ]) „Machiavel corrompit la politique, et entreprit de détruire les préceptes de la saine Moral.“ 2) Ezen álláspont jogosultságát tagadásba vonja Börne : „Ich frage: was ist das für ein Werk, das sich nicht selbst erklärt?“ (Aus meinem Tagehuche. XI.) Ezen felfogás ezer meg ezer esetben helyes lehet, de a hol egy iró a tudomány történetében egy elvet képvisel, ott nem szabad munkáiban csak a holt betűt látnunk. Lásd ennek igazolását különösen Oberbreyer idézett müvében. (Bevezetés.) 3) Discorsi sopra Tit. Livio, III. könyv, XLI. fej. 1) B. Kemény Zsigm. „Széchenyi István.“ 169. 1.
