Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
26 mint a Borgiák korában, s annál inkább válilc lehetetlenséggé, minél nehezebb általános műveltség mellett az állampolgárok túlnyomóan nagy részét vak eszköznek tekinteni s a politika cselekményeit a titokszerűség ködébe burkolni. A haladó műveltség megszüntette azon erkölcstelen bálványozást is, melylyel a hatalmukat isteni rendelésre alapitó fejedelmek még néhány századdal ezelőtt környezteitek; önérzetünk felháborodik, ha arra gondolunk, hogy ezelőtt az európai hatalmak követei a török sultán előtt földre borultak; megvetéssel fordulunk el azon aljas hízelgés és istenitéstől, melyben XIY-ik Lajost királyi udvarában azon kor legelőkelőbb irói is illették. A XVIII. században a politikai immoralitás leginkább a majdnem általános megvesztegethetőségben nyilvánult, s pedig nem a hátramaradt és műveletlen népeknél, de azon nemzetnél, mely a civilisátió élén haladt s mely tulajdonképi alkotója a modern parlamentarismusnak: az angoloknál. Akkoriban angol minister máskép nem tarthatta fenn magát, mint ha a parlamenti tagok többségét, pénzzel hivatalokkal vagy javadalmakkal megvesztegette; Pitt hírnevének nem ártott azon tény, hogy Irland unióját Nagy- Britanniával megvesztegetés segélyével vitte keresztül. Ugyancsak III. György uralkodása alatt a képviselő-választó-kerületek többsége testületté szervezkedett, s a jelöltekkel alkudozásba bocsátkozott;1) egyes választásokra 20-80,000 font sterling köttetett el.2) Az angol parlamenti tag szavazata árú volt s a kormány gyakran minden szemérmet félretéve nem is hivatal vagy kitüntetéssel, de egyenesen pénzzel vesztegetett; maga a király személyesen is részt vett ezen üzelmekben; 1762-ben, midőn Bute lord békejavaslata került tárgyalás alá, az állami fizető-hivatalban külön boltot nyitottak, hová a béke mellett szavazó parlamenti tagok tömegesen mentek szavazataik diját fölvenni. Valóban elérkezettnek látszott az angol alkotmány elvesztéuek ideje, melyet Montesquieu e szavakkal jósolt meg: „Elle perira lorsque la puissance legislative sera plus corrompue que 1’ executrice. “ 3) Ha korunkban a politika utjai nem is mindig tiszták, legJ) Az oxfordi testület 5670 font sterlingért ajánlotta föl előbbi követeinek az újbóli megválasztást; a vesztegetési törvényeket a legorcátlanabb módon játszották ki, igy pld. 1790-ben egy választás alkalmával egy pöszmétebokrot 800 fontért vett meg a jelölt. (L. Jánosi Fér: Alkotmányok gyűjteménye I. 96. 1. Fischel: Die Verfassung Euglands ; 7. Buch. 4. Cap. A) 2) Fox a kormány agitátiójáuak ellensúlyozására westminsteri választása alkalmával 18,000 fontot költött (körüli). 180,000 frt a mi pénzértékünkben) ; Spencer lord Nortliamptonban egy választásra 70,000 fontot adott ki, sőt a yorki grófságban —• Írja May — egy választás 150,000 fontba került! (L. Jánosi és Fischel id. műveit; May : Constitutional history I. 294. s köv. 1.) 3) „L’esprit des lois“ I. köt. 11. könyv, VI. fej.
