Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
27 alább bizonyos, hogy mai nap a közvélemény és közérzület az em- littetekhez hasonló aljasságokat az államélet vezérlő köreiben nem tűrne hallgatással sőt nyíltan feltámadna ellenök. A kétértelműség s mások szándékos megtévesztése a diplo- matiában maradt legtovább gyakorlatban; a XVIII. században még annyira el volt terjedve, hogy „e téren becsületes és igazmondó ember ép oly kevéssé nélkülözhette időnkint a képmutatást mint a kereskedő, ki latrokkal kénytelen üzérkedni.“ ‘) Álnokság és hazugság a nemzetközi érintkezésben, fájdalom, még mai nap sem tartoznak a ritkaságok közé, s a kölcsönös bizalmatlanság annyira gátolja az őszinteséget és igazi jóakaratot, hogy itt valóban alkalmazható az, amit nem régiben egy híres államférfin mondott,2) miszerint „a politikában a kormányok helyzete hasonló azon vándoréhoz, ki ismeretlen országban idegen emberekkel jár együtt: ha látja, hogy kísérői közöl valamelyik kezét zsebébe dogja, ő már a pisztolyt húzza ki a magáéból“ ; de az őszinteség, egyenesség s az érdekközösség felismerésén alapuló bizalom most már mégis inkább merészelhetnek leplezetlenül küzdeni a hajdani erkölcstelenség ellen. Az állami élet erkölcsi természetének vizsgálata folyamában azt láttuk, hogy azon erkölcsi átlagmérték, melyet a politika, mint a külső közélet s az állami exigentiák tudománya alkalmaz, a műveltség haladása- és nemesbülésévcl emelkedik, fokozódik. Azon átlagmérték elfogadásából egyébiránt nem következik az, hogy az államot vezérlő egyéneknek nem kell igyekezniük ama mérték fölé emelkedni; sőt nemcsak hogy nem szabad a mögött liátramaradniok, de kötelességök a nemzet erkölcsi tökélyes- bülésében is utat, irányt jelölve erényekben is elsőségre törekedni ; épen mert vezetők s az alattok állóknak példányképül szolgálnak, magasabb erkölcsi követelményeknek kell megfelel- niök. Az erényes fejedelem nemesíti s emeli a társadalom életét is, a feslett életű uralkodó befolyása alattvalóinak moralitását is megrontja.3) Végre azt sem szabad felednünk, hogy a fejedelmek ') Bluntschli Politik id. fejezetében. 2) Bismarck hg. múlt évi julius hóban a német bírod, tanácsban mondott beszédjében. 3) Azt mondja Machiavelli: (Discorsi 3. könyv, XXIX. fej.) „Ne panaszkodjanak a fejedelmek semmi vétek ellen, mit az ő kormányuk alatt levő népek elkövetnek, mert az ilyen vétkek vagy az ő hanyagságukból erednek, vagy pedig onnan, hogy ők maguk is hasonló hibákkal vannak beszennyezve ; és a ki végigtekint a népeken, melyek korunkban rablás és más hasonló vétkekkel terhelvék, látni fogja, hogy mindez azoktól származott, kik őket kormányozták s kik hozzájuk hasonló természetűek valónak.“ Lorenzo Medici igy szól : „E quel ehe fa il signor, fauno poi molti, Ché nel signor son tutti gli occhi U volti.
