Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
25 férfiú prototípusát:') „Jelleme az első tekintetre azon benyomást gykorolja, mintha ellenmondások vegyülete, agyrém, káprázat volna, oly szörnyű mint Milton pokol-őre: félig istennő, félig kigyó; felső része fönséges és szép, az alsó csuszó-mászó és utálatos. Oly emberrel van dolgunk, kinek gondolatai és szavai semmi összefüggésben sem állanak;2) ki mindig kész esküt tenni, ha el akar érni valamit, ki, ha árulásra gondol, sohasem jő zavarba az ürügy miatt. Kegyetlenségeinek semmi köze a forró vérrel, vagy a féktelen hatalom őrült kitöréseivel: mély és hideg számítás jól megfontolt eredményei azok. Szenvedélyei olyanok, mint a jól iskolázott hadsereg: hevességükben szabály van, s fé- ketvesztett dühökben sem feledik el a fegyelmet, melyre megtanit- tattak. Lelke a becsvágy kiterjedt és bonyolult terveivel van telve, de arcvonásai és beszédje mi egyebet sem mutatnak, mint bölcsészi nyugalmat és mérsékletet. Szivében gyűlölet és bosz- szú dúlnak s mégis minden tekintete nyájas mosoly, minden mozdulata szívélyes előzékenység. Arcvonásai simák, beszéde udvarias, mindaddig mig ellenfelének őrködő figyelmét elszenderitenie, s a halálosan sebezhető pontot megtalálnia sikerült: akkor aztán lecsap — először és utólszor. A harci bátorság, mely a durva németnek, a könnyelmű fecsegő franciának s a regényes, kérkedő spanyolnak büszkesége, nem az ő erénye, sőt másokban sem tudja becsülni; szemeiben legdicsőségesebbek azon eszközök, melyek legbiztosabban, leggyorsabban s a legtitkosabb utón vezetnek célhoz. Őrültségnek tartaná ellenfelét nyílt harcban támadni meg, miután ép oly biztosan vagy biztosabban éri célját, ha színlelt baráti ölelés közben döfi szivébe tőrét, vagy az oltár előtt szentelt ostyával mérgezi meg. “3) Az ily gonoszság mai nap már nem tud csodálatot kelteni, ') Lásd „Machiavelli“ című többször idézett történeti tanulmányát. 2) Nagyon kedvelt diplomatiai jelesség még mai nap is; „Les paroles sont faites pour cacber nos pensées“ mondta Fouehé ; még jellemzőbb azon adoma, melyet egy ujabbkori diplomatáról beszélnek, kinek sikerült valamely nagyfontosságu tanácskozmány alkalmával színlelt együgyűsége által diplomatiai ellenfeleit megtéveszteni s azok célzatait kitudui; kijővén a tanácskozási teremből, egész elragadtatással mondá meghittjének: „Je suis enchanté, on m’a pris pour une béte! 1“ 3) Az elvetemedett politikai csalfaságnak valóban klassikai példáját beszéli el Machiavelli az ő iszonyatos mintafejedelmének, Cesare Borfiának történetéből. Midőn Romagnát meghódítván, azt a megelőző uralkodók fosztogatása által teljesen fölzaklatva és elkeserítve találta, hogy a népet nyugalomra kényszerítse s a hatóságnak alávesse, Remiro d’Orcot küldte oda kormányzóul, egy rendkívül elszánt, kegyetlen embert, ki vas szigora által csakhamar helyreállította a rendet. A mint ez megtörtént, a herceg, (Borgia) egyrészt hogy megbízottja személyében vetélytársa ne támadjon, másrészt, hogy Remiro kegyetlenségei miatt a gyűlölet reá ne háruljon, bíróság elé állíttatta a kormányzót, s azon embert, ki megbízásából és utasítása szerint járt el, a nép kegyének megnyerése végett halálra Ítéltette és ketté vágott testét Cesena piacán nyilvánosan kiállíttatta. (Principe 7.)
