Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
20 tők, azon következetlenséget, melylyel ma fölkap egy eszmét s holnap elejti azt, aki látja, mint dédelgeti néha a közvélemény a legnagyobb politikai erkölcstelenségeket addig, mig azok kül- sikerének kápráztató hatása alatt áll, s mily jogosulatlan dühvei tombol felettük, ha egyszer elbuktak, — annak el kell ismernie, hogy e téren az időszaki sajtóra, mely leginkább képes a közvéleményt öntudatosan fejleszteni és vezetni, még nagy feladatok várnak, s hogy „a nép szavá“-nak még hosszú nevelésen keilend általmennie, a mig a politikai morálnak azon támaszt lesz képes nyújtani, melyet az tőle és csak tőle várhat. A legmagasabb államcélok kétségkívül egyúttal kiváló erkölcsi feladatok ; egy leigázott nemzetet idegen járomból kiszabadítani, a békét biztosítani, a civilisatiót tökélyesbiteni és terjeszteni, a polgárokat szabadságra nevelni, emberiességi intézeteket alkotni: mindezek oly célok, melyeket a politika és a morál egyaránt helyesel és tisztel. Csakhogy hányszor lett e magasztos feladatok látszata politikai sophisták által önző szenvedélyek lepleid felhasználva, hányszor lépett föl az önkényuralom a rend nevében, a hódítás a civilisatió terjesztésének cégére alatt, hányszor lett hangoztatva a „szabadság“ azok által, kik merő anarchiára törekedtek ! II. Sokkal nagyobb nehézségekkel jár az erkölcsi követelmények határának s a politika és morál viszonyának megállapítása a politikus által céljai elérése végett használható eszközük tekintetében. Ha a politikai célok erkölcsileg feddhetlen eszközökkel elérhetők, magától értetik, hogy ezeknek föltétien elsőbbség adandó, az erkölcsileg tiltott vagy csak kétes eszközökkel szemben, még ha utjok valamivel hosszabb is; ha például valamely üdvös intézkedés az állampolgároknál annak jósága felől elterjedt meggyőződés segélyével hajtható végre, mindenesetre ezen ut s nem az ámítás és csel lesz választandó; ha az államférfi munkájának sikeresitésére elegendő a polgárok kötelességérzeténck felköltése, jobb ez mint az erőhatalom és kényszer; a nemzetélet nemesbítését inkább várhatjuk nemes gondolkozásu államférfiaktól mint uralomvágyó pártvezérektől ; erkölcstelen emberek vezérlete gyakran demoralisálja a nemzetet még akkor is, ha erkölcsileg jó államcélokat követnek. Sok igazság van tehát abban, miszerint a „becsületes eljárás, legalább hosszabb tartamban, a legjobb politika;“1) föltételezJ) L. Mohi id. müvében 85. §.; majdnem ugyanezt mondja Kossuth: „A férfias egyenesség a legjobb politika.“ Irataim 188. 1.
