Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879

18

4., más államok céljai és terveinek cselszövény és megvesztegetés utján való alattomos kifürkészését, — mi helyett nyíltság és becsületesség volna követendő;

5., a jelentéktelen, talán igaztalan okok miatt s a békés kiegyenlítési eszközök megelőző kimerítése nélkül viselt háborút, — melyre nézve, mint a humanismus kiváló követelményére reáutal a nemzetközi békebiróságok intézményére;

6., végül mint nemzetközjogi immoralitást tünteti fel a szükségtelen bajok okozását a hadviselésben, minden kegyetlenkedést s a tulajdon pajkos feldulását.

Bizonyos, hogy ezen elvek minden igazságosságuk és he- lyességök dacára nagyrészt igenis idealistikusak és túlszigoruak; de nincs kizárva azon remény, hogy magasabb és általánosabb műveltség fokán gyakorlati alkalmazásuk kevesebb nehézségekbe fog ütközni, addig is nevezetes kísérletet képeznek a politikai morál tudományos rendszerének megalkotására nézve, mely által egyfelől a politika önállósága s másfelől az erkölcs követelményei az államéletben legteljesebben volnának biztosíthatók, s a minek kezdeményezésében Mohi annál inkább számíthatott sikerre, mert fejtegetéseiben úgy fogván fel az erkölcsöt, mint az absolute észszerűt, könnyű volt annak elveit a politika eszmekörébe belé- vonnia.

IV.

Az, a mit értekezésem II. szakaszában a politika és morál közötti viszonyra nézve általánosságban mondtam, két irányban igényel részletes kifejtést: először a politika céljaira, és másodszor annak eszközeire nézve.')

I. A célokra nézve könnyű az irányelv fölállítása: a politika céljai lehetnek erkölcsileg indifferensek, de nem lehetnek erkölcstelenek.

Feltüntettem előbb, mily gyakran van az államférfiu azon helyzetben, hogy oly ügyekre nézve, melyekre az erkölcsi tekinteteknek semmi vagy csak igen alárendelt befolyásuk van, megállapodásra kell jutnia; igy például az alaki jogra, a hadászat, a közgazdaságra vonatkozó legtöbb reformok behozatalánál. De bizonyos, hogy miután az államférfi is ember, s az állami élet nem helyezkedhetik ellentétbe az erkölcsi világrenddel, a politi') Lásd erre nézve Bluntschli többször idézett művének (Lehre III.) „Verliält- niss der Politik zur Moral“ című fejezetét, melynek eszmemenetét lényegében követi fejtegetésem e szakasza.