Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1879
13 Ehhez képest a politikának összefüggése az erkölcsi erők és erkölcsi életfeladatokkal el nem vitázható; s ép ezért a politikára nézve nem lehet közönyös, vajon a politikai cselekmények erényesek-e vagy bűnösek. Tehát fenntartjuk a politikai tudomány relativ Önállóságát, de elismerjük egyúttal, hogy a politikai praxis nem helyezkedhetne ellenkezésbe az erkölcsi világrend törvényeivel;') nem a kettőnek teljes különválasztása, még kevésbbé azok ellentéte, de benső összefüggésük megőrzése mellett önálló művelésük a helyes ut. Ha igy állítjuk a politikát a morállal szembe, egyiknek sem keilend attól tartania, hogy azt, ami benne sajátszerii és lényéből folyó, megtagadnia vagy a másiknak elveivel fölcserélnie fog kelleni; a morál kénytelen elismerni egy politikai álláspont léteztét és jogosultságát, mely a morál álláspontjával nem azonos, ámbár az, ki ezen politikai álláspontra helyezkedik, midőn cselekednie kell, azt sem fogja figyelmen kívül hagyni, vajon cselekedete, melynek célját és irányát nem az erkölcs, de a politika irta elő, magában véve nem az erkölcsbe ütköző-e, s mint ilyen nem veszélyezteti-e az erkölcsi rendet, és ezáltal magának az államnak érdekét, tehát végfolyamatban ismét egy politikai érdeket. íme világos képe a viszonylagos önállóság és összefüggésnek. Valóban a politika, tárgyát tekintve oly gazdag, célját tekintve oly fontos, hogy tudományos önállósítása igazolásra nem szorul. Avagy nem képezi-e azon velünk született állami érzék, mely a politikai elmélkedésnek és cselekvésnek iránytűje, eléggé érdekes tárgyát a vizsgálódásnak, hogy fejlődését, működését és hatásait behatóbban s legrejtettebb vonásaiban is megismerni igyekezzünk? E mellett aztán néha úgy is kell eljárnunk, mint a természettudósnak, ki, hogy valamely mechanikai vagy che- miai erő természetét és hatásait tanulmány tárgyává tehesse, azon erőket, melyekkel az a valóságban egyesülve szokott működni, megszűntéknek vagy legalább nem működőknek föltételezi. A politikában azonban, a mely lényegében gyakorlati tudomány, az ilyen abstractio szükségkép csak igen szűk körben mozoghat; inkább csak előtanulmány, eszköz a célhoz; a politika feladata mindenekfölött, hogy a gyakorlati államférfin eljárásának szabályokat alkosson; s midőn ezeknek construálásá- ban a bölcselkedés utján levezetett elveket mintegy próbaköre, a történetre alkalmazza, ezen legjobb és legbiztosabb tanácsadó ') Lásd Bluntschli Lehre III. idézett helyén.
