Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1878

Az aesthetikai világ lényege s culturalis fontossága.

I. Ferde nézetek az aesthetikai világról.

Szellemi életünk egyik főágát, az erkölcsi világot, a múlt évi értesítőben fejtegettük. Az erkölcsi világgal szinte párhuzamosan fejlődik és működik a vele sokban rokon és egyező, sokban ismét sajátságos és külömböző aesthetikai világ, mely jelen értekezésünk tárgyát képezendi. Az aesthetikai világ a szépnek s a vele rokon elemeknek világa, főleg pedig, — mit itten különösen fogunk kiemelni, — az emberi szép élet, fejlődés és alakulás világa.

Az erkölcsi világról inkább egyezők a vélemények mind a tudományban, mind pedig — miveitek között — az életben: de hogy mi az aesthet. világ lényege, értéke és befolyása az emberi mivelődésre és boldogságra, mind ezek felett igen elágazók a nézetek és irányok. Lássuk ezeket közelebbről.

1. Vannak, kik az aesthetika és aesthet. világ alatt szó szerint (aYgttíjáig) csak az érzékileg kellemes s anyagilag élvezetdús életet értik s életüket is e nézethez alkalmazzák. „Ede, bibe, lude, gaude, úgymond, ez az igazi aesthetika s igaza volt Epikurnak, ha ezt dicsérte.“ — Epikur tjSovij-ja ugyan más, magasb és nemesb természetű gyönyör t. i. az, mely a jóból és szépből, az erényes életből származik, de már Horácz idejében is az „Epikur nyájához“ tartozót nem a legtisztességesb névvel illették. (Epicuri de grege p...) Megengedjük, hogy az érzéki vágyakkal is párosulhat nemesb aesthetika, de csak a nemesb jellemű embereknél. A nyers, durva vagy romlott emberek aesthetikája, (— érzéki világa) aljas és undorító. A szellemi, kivált erkölcsi magasb ép miveltségü ember érzéki örömei is tisztábbak, nemesebbek, de ő ezeknél magasabbakat is ismér. Az érzékiség világának hullámain az ember inkább csak befogadó és passivus szereplő, — azt dicséri a mi vele történik, nem a mit maga tesz. Az ily passiv életnek nincs magában semmi becse, sőt veszélyessé válliatik az érzéki vágyak pusztító szenvedélyei miatt.

i