Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1878

4

2. Az aesthetikai formalizmus. Vannak, kik az anyagi realis- mus ellentétét, az aesthet. formalizmust tartják az aesthet. világban lényegesnek. („Bei dem Schönen allein macht das Gefäss den Gehalt“). Igaz, hogy minden szép valamely alakban jelentkezik, de azért az alak, idom, forma, magában nem a szép maga, nem is minden alak, idom, alkalmas a szépnek kifejezésére. Van semmit sem mondó, üres alak; van a széppel teljesen ellenkező (zilált, rút) alak is. Ha az alak maga tenné ki a széliét, úgy minden verset, (metrumot), minden geometriai rajzot is szépnek kellene mondani. Az sem elegendő még a szépnek teljes értékű eszméjéhez, ha e nézet hívei azt követelik, hogy az a forma aesthetikai legyen; mert az „aesthetikai“ itten vagy csak annyit jelenthetne, hogy „szemléletes, vagy plastikai,“ vagy pedig, hogy „szépforma“; de itt épen a magyarázandót veszik magyarázóul; hisz épen azt kérdjük az egész aesthetikában hogy mi az a szép f — s ők azt mondják, hogy a szép alak! Az alkalmas s megfelelő szabatos alak nagy szereplő ugyan a szépnél, de csak mint eszköz, ráma vagy mód a szépnek összefoglalására s szemléletes egységben való kiállítására. Az alak valamit, (eszmét, jellemet) akar kifejezni; az a valamai tehát több, mint ő maga. A formához tehát kell aesthet. tartalom is. Az aesthet. eszme ereje és jelleme szervesen alkotja meg magának a formát, mint például valamely virág, vagy élő lény, de az alak meg nem teremti az eszmét és jellemet.

3. Némelyek az aesthet. világ alatt mást nem tudnak magoknak képzelni, mint a költött világot, a képzelődés ábrándos alkatait, (aesthetikai Subjektivismus, ál-idealismus!) Tagadni ugyan nem lehet, hogy a phantasiának is van része a szépnek felfogása- és megalkotásában, de könnyen megérthetjük, hogy nem minden kép és ábránd egyszersmind szép. Vannak undorító, vad vagy ismét nyavalyás, torzított képek; van üres, de van veszélyes rajongás is. Az ábránd világát tehát nem lehet az aesthetikai világgal azonosítani. Az ábrándosságnak ál-idealismusnak nincsenek reális támaszai, sem épséges czéljai, sem belérvénye. Kóros sentimentali- tás, kóros mystika, kóros, sőt az őrültséggel határos exaltátiók s ekstasisok, az nem egészséges aesthetika. Nagy hiba és tévedés a phantásiát a genievel identificalni. A genie lángész, tehát az ész-