Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1878
17 barbárságot, nyers és vad erkölcsöket, örök harczok- és viharokat, vagy lusta közönyösséget, tespedést, pusztulást és pusztaságot? Itt nem lehet sem humanismusról, sem nemesb törekvésekről, sem valódi örömekről s társas boldogságról szólani. — Ha ellenben meg voltak az aesthetikai világ ép tényezői, de lassanként elgyengülnek, elhomályosodnak, vagy ferde irányt vesznek, ha az ép erő el- puhúl, az aesthetikai alakok és jellemek vigyorgó s undorító torz- képekké válnak, akkor ez már biztos jele annak, hogy éltető, nemesitő aesthetika helyett nyavalyás állapotok, pusztító korcsosu- lás állott be, melyre reflectálva Rousseau, egy pályadijt nyert munkájában azt tudta sikeresen vitatni, hogy az aesthetikai világ (a korcs), többet ront, mint épit. — Az ép aesthetikai világ jótékony culturalis hatása még jobban fog kitűnni, ha szerencsés működésének egyes eredményeit részletesebben vizsgáljuk s tekintetbe vesz- szük az aesthetikai világ humanistice nevelő, az életet szépítő, emelő, nemesitő s végre azt sok tekintetben directe és indirecte gazdagító hatását. 1. Az aesthet. világ humanistikus nevelő, mely lépésről lépésre kiséri az ember életét. Már a kisdednél s gyermeknél korán kezd ébredni s fejlesztőleg működni a szépnek ösztöne. Sejti, érzi s szereti a szépet már a gyermek is. Olyan légkörben, hol mind az, a mit lát, tiszta, csinos, szép, a mit hall szelíd, édes, kellemes, tehát mosolygó természet, szeretetteljes társas kör, emberséges bánásmód, s a folytonos figyelmeztetés a közel létezőkre és történőkre, hogy azokat a gyermek ne csak észrevegye, mint a német szó tartja „sinnig“, de velők foglalkozva, őket némileg méltányolja, mind az bizonyosan sokoldalulag fejlesztőnek s nemesen nevelőnek fog tapasztaltaim, csak legyen helyes nevelési alapokra fektetve, legyen helyes módon alkalmazva, legyen folytonos és kitartó. Lelje ezekben örömét a gyermek, szaporítsa azt saját ötletei s alkataival, akarjon, tudjon másoknak is örömet csinálni, mások örömén is örülni; szoktattassék és szokjék a tárgyak necsak physikai, hanem egyszersmind aesthetikai szemléletéhez, méltatásához s igy lassanként a combináló aesthet. ítélethez. Ne tűrjünk körülötte s maga se tűrjön maga körül semmi aljast és rondát, semmi tisztá- talant és rutát, semmi vadat és otrombát. Ha rósz szeszélyében,
