Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1878
12 szavalás, szép táncz). Mindezeket azonban az egyéni és társas élet közvetlen nyilatkozatainak kivánjuk, nem pedig csak Írott, vagy festett — faragott, művészileg csinált alakoknak és jeleneteknek. 2. Második főneme az aesthet. eszméknek és alakoknak a fellengzö és fennséges (erhaben) az erő- és méltóságteljes, a nagyszerű, roppant imposans és csodálatra ragadó (überwältigend), az ünnepélyes és hóditó. Itt nem a forma, de a tartalom, nem a végesnek, de a végtelennek eszméje a túlnyomó és normativus. Minden fellengzö a közönséges mértéket meghaladó, nagy, s nem csak viszonyítva, de a maga nemében absolute nagy, mely csodálattal és tisztelettel tölti el keblünket s legfőbb fokon hódolatra és imádásra késztet. A fellengzőnek két nemét szokták megkülömböztetni, s szólnak a természet s művészet fellengzőjéről, ismét többféle elágazással; mert van lényeges külömbség a természet physikai s psychiko- ethikai vagy a szellem fellengzője közt. Ott a mechanikai törvények szükségszerűsége, itt az öntudatos akarat s jellem szabad határozatai nyilvánulnák. A kültermészeti fellengzö ismét kétféle, a nyugodt kiterjedés s a viharzó erük fellengzője. Amarra példák a csendes tenger végtelen tükre és tömege, az égbenyuló havasok roppant lánczolatai s óriási alakjai, derült éjeken át a csillagos ég végtelen boltozata; erre pedig eleven példák a viharok által felzúditott tenger, az óriási vizzuhatagok, nagy égések, a vulkánok rémséges kitörései stb. Mindezek aesthetikai, megítélésénél azonban nem elég az érzéki szemlélet és csupán mathematikai mérés mérföldekben és fokokban, kell ahoz eszményitő felfogás, aesthet. érzék, költői méltatás, kellő hangulat, lelki erő s némi miveltség is. „A nagyszerűnek kellő méltatásához nagy lélek kell.“ A psychico-ethikai, vagy szellemi fellengzőnek nyilatkozatai feltalálhatok a történelemben, leginkább pedig a remek művészetben; a közvetlen életben, fájdalom, vajmi ritkán, de néha mégis észlelhetők. Az ily jellemek ugyanis nem ostentatiónak valók, nem akarnak feltűnni s éltökben ritkán is méltányoltalak kellőleg, kivált ha a közélet hitvány és lapos. („Virtutes üsdem temporibus maxime astimantur, ubi plurimae gignuntur“ és „facillime gignuntur, ubi maxime aestimantur.“ Tac.) Aesthetikai szempontból a szellem-
