Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1878

13

és jellem fellengzojének több faja van. Van ugyanis epikai alakú fellengzőség, a győzni tudó hősnél; van drámai fellengző a nagyszerű eszmékért bajnokul küzdeni s élni halni tudó hősnél; végre lyrai fellengző az istenitől s isteniért lelkesülő látnokok- és prófétáknál. A művészetben az epopoeák, tragoediák, hymnusok és zsoltárok fcllengzője.

3. A most rajzolt két nembeli szépség közvetlennek, késznek mondható; de van közvetett vagy közvetítendő s épen genesise és alakulása által aesthet. érdeket szülő szépség, a milyen a komikum, tragikum és humoristikum előtünése az emberi életben és művészetben. Van ezekben a szépség harmóniájához mindenkor hozzá- vegyitve bizonyos dissonancz, ferdeség, hiány, mely azonban ismét beolvad a harmóniába és tetszik. Szóljunk ezekről is rövideden.

a) A komikum nem egyéb, mint a nevetségesnek aesthetikai tartása és kifejezése. Első kérdés tehát, hogy mi sajátképen a nevetséges, a második pedig, hogy mikép válik az egyszerű nevetséges komikummá? Nevetséges áltáljában a mi nevetésre késztet, egy neme az elmés, tréfás, mulattató ferdeségek és ártatlan vi- szásságnak, min az emberek jó izűt nevetnek. Nevetést okoz és nevetségessé válik különféle balgaság az okosság képében, ügyetlenség s czélszerütlenség a czélszerüség s ügyesség színe alatt, a felületes tudákosság az értelmesbek körében; a szórakozottak s képzelgők botlásai; nevetségesek a gyermekek, ha az öregeket majmolják s oly öregek, kik fiatalok módjára tetszelgeni akarnak és hiúskodnak: nevetséges sokszor a szavak felcserélése s összezavarása, a tárgyazatok és czimzetek, az okok és okozatok, czélok és eszközök felcserélése, számos anachronismus és tévedés: számtalan sikerült ötlet, élez, tréfa, anekdota és furfangos, de ártatlan csíny sat. sat. A nevetségesnek forrásai és alakjai számtalanok. De nem minden nevetséges bir aesthetikai becscsel, mert vau sok idétlen és izetlen, aljas és pórias, méltatlan, otromba és sértő nevetséges. Ez nem válhatik komikummá, hanem csak az aféle nevetséges, melyben van aesthetikai elem s a mely a széppel némi- kép rokon, vagyis ha van aesthetikai alakja és szelleme, ha szemléletes képbe foglalható, ha nemcsak beszéd, hanem mímusok és cselekvények által határozott jellemekben nyilatkozik. Vannak