Evangélikus ker. collegium, Eperjes, 1877
2 Végre lehetnek, mint vannak, olyanok is, kik tiszta nemes erkölcsitek a nélkül, hogy az erkölcsi világot öntudatosan s alaposan ismernék. Itt a jobb s romlatlan természet ösztönszerüleg működik. A legtöbb hibának, hiánynak és bajnak okozója e téren a helyes isméret, élő érzület és meggyőződés hiányzása „Tgnoti nulla cupidó. “ Azt vélem tehát, nem teszek felesleges dolgot, ha kivált a magasbra törekvő ifjak érdekében, az erkölcsi világ díszes és gazdagon gyümölcsöző kertjét, ha csak általános rajzban is felmutatom. Talán sikerülend néhány fogékony keblet megnyernem, hogy látván s megszeretvén e kertet, annak necsak szemlélői és magasztalói, de buzgó s kitartó ápolói is legyenek, magok és a társadalom biztos javára, mind megannyi lelkesült s ügyes kertészek. II. Az erkölcsi világ megismerésének forrásai. Hogy van erk. világ, még pedig ama tisztább, nemesebb s magasztosabb, mely az életnek díszt és belérvényt kölcsönöz, azt senki sem tagadhatja, a ki az emberi természetről és életről elfogulatlanul gondolkodik. Az erk. világ részben természeti, részben mivél'ódési fejlemény, tehát egy darab természet s egy darab történet; tehát a tapasztalás tárgya. Fejlődik, lesz, megalakul az, csak észlelni kell s figyelemmel kisérni, mint a magból fejlődő nemes növényt. Az erk. világ csirái, gyökerei, belső fejlődése, különféle állapotai máskép nem észlelhetők, mint saját keblünkben, magunk által, az eszmélet és Öntudat segítségével. Ez a beltapasztalás, psychikai s ethikai szemmel nézve, mihez folytonos figyelés s gyakorlás mellett úgy kell hozzászokni, mint a testi functiók, vagy bár mely kültapasztalati tárgyak megfigyeléséhez. A közvetlen illettetés s megérzés a lelkiisméretben ezen beltapasztalást még élénkebbé s bizonyosabbá teszi. Csak érdeklődni kell a dolog iránt és „nulla dies sine linea“ ! Hogyha idő folytán az erkölcsi ősvágy és érzület annyira fejlődött, hogy kiható erővé alakul s tettekben nyilalkozik, különösen a társas élet különféle köreiben, akkor hozzáférhet már a külta- pasztalás is s az egyesek vagy a családok, községek sat. erkölcsei,
