Evangélikus collegium, Eperjes, 1874

I.

Egy szó az eperjesi hittan-intézet ügyében.

Az 1873-ban tartott egyetemes gyűlés jegyző-könyve 30-ik pontjában oszló félben létezőnek állittatik az eperjesi hittan-intézet.

E kifejezésben elhamarkodott jóslat rejlik, mely az intézetet s annak ápolóit, fentartóit sújtja. Az akkori hittanulók csekély számából nem lehetett helyesen s jogosan az idézett pontban foglalt következtetést vonni. Intézetünk tettleg nem oszló, sőt inkább gyarapodó félben van. A tanulók azóta háromszoros számmal szaporodtak. Az Isteni gondviselés és a Tiszai egyházkerület evang. szelleme s protestáns buzgósága nem engedi, hogy azon intézet, mely mindenkor az Evangyeliom alapigazságait s az igaz kereszt, erkölcsiséget tudományos alapossággal terjeszti, valamikép enyészetnek induljon.

Hisszük s valljuk, hogy e kerület minden buzgó protestáns tagja mélyen meg van győződve arról, hogy az evang. vallás s egyház szent érdekeit képviselő intézetet anyagi s szellemi tekintetben mindinkább magasabb álláspontra emelni elkerülhetlen szükség. — Jelenleg is ragaszkodunk az 1873-ban beterjesztett emlékiratunkhoz, s ismételve valljuk az abban felsorolt főérveket, melyek az eperjesi hittanintézet nemcsak fenntartását, hanem nagyobb felvirágoztatásának szükségét kiderítik azon esetben is, ha sikerülne Pozsonyban teljes theolog. akadémiát szervezni.

A kerület méltósága s erkölcsi kötelessége az evang. theolog. tudomány, valamint a külön egyházak specificus érdeke iránt fennszóval hirdeti az eperjesi hittan-intézet szükségességét.

Felsőmagyarhoni protestantismusunk nem csak múltja, de jelenje s jövője is szent kötelességünkké teszi, hogy Eperjesen az igaz evang. tudomány zászlóját magasan lobogtassuk. Hittan-intézetünk az isteni gondviselés által kitűzött missiojának mégcsak csekély részét teljesité a távol s közel múltban, tetemesbb részének szükséges teljesítése a jövőnek szól. Itt az ország határszélén kell biztosítani a protestan- tismust. A biztosítás egyik főeszköze az eperjesi hittan-intézet. Ezt