Evangélikus collegium, Eperjes, 1874
4 átérzi és érti mindenki, ki evangéliumi egyházunk érdekét s jólétét szive legszentebb érzelmével forrón felkarolja. Ha szivünkkel felkaroltuk hittan-intézetünk nagy fontosságú ügyét: tehát tegyük is lehetővé, hogy ez szerencsésen megoldhassa azon nagy feladatát, mely elébe tűzetett a történeti szükségszerűség és vallásunk s egyházunk fölött őrködő isteni gondviselés által. Szilárd erős akarat mellett bizonyára előteremtjük a szükséges eszközöket, melyek segítségével teljes felvirágzásnak indíthatjuk hittan-intézetünket. Ne fázzunk csekély áldozattól! Protestáns öntudatunk érthető világos nyelven hirdeti nekünk, hogy telik erőnkből egy hittanintézet biztos fenntarthatása kerületünkben. A Pozsonyban felállítandó akadémia nem teszi fölöslegessé az eperjesi hittanintézetet, sőt ennek létezését követeli egyrészről az egyházak különböző specificus érdeke, melynek jogosultságát a méltányos gondolkozó nem vonhatja kétségbe, másrészről még inkább a protestáns theologiai tudomány fontossága. Mert ha az országban csak egy theologiai akadémia léteznék; akkor ez vetélytárs nélkül lévén könnyen monopolizálhatná a tudományt s hol volna az annyira szükséges mint üdvös ellensúlyozás azon esetben, ha az egy akadémiában egyoldalú nézet s ferde irány hatalmas lábra kapna. Már pedig a monopolizálás valamint az egyoldalú irány nem tud megbarátkozni a teljes igazsággal, a folyton haladó tudománynyal. Habár csak mellékesen említjük, de reánk nézve még is elég nagy fontossággal bírónak tartjuk azon körülményt, miszerint ha csak Pozsonyban a haza szélső nyugati részében, volna theologiai akadémia, az ország nagy része, de főleg vidékünk protestantismusa, távol esnék az egy intézet helyétől, hova a távolság miatt a szegényebb sorsú tudomány-szomjas ifjak nem igen zarándokolnának. Mindezeknek érett megfontolásából kiderül, hogy tudományi s egyházi számtalan érdekek sérelme nélkül nem lehet a kerületi hittanintézettel felhagyni. Mennyire szükséges kerületi hittan-intézetünk további fennállása és felvirágzása, mondják meg azok, kik ez intézetben igaz protestáns tudományos kimiveltetésöket nyervén, jelenleg a tudomány és egyház javára sikeresen működnek lelkészi, tanári, oktatói állomásaikon. Nagy és dicső protestáns elődeink méltó utódjainak, örököseinek akarunk tartatni. Szép dolog! De ha a szó teljes értelmében azok vagyunk, úgy nemde egész hűséggel kell megőriznünk e szent ereklyét, melyet a nagy ősök reánk bíztak? ,
