Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Muszáf ima - Muszáf Ámidá ismétlése
A MUSZÁF ÁM1DÁ ISMÉTLÉSE 269 {folyt, a 266. oldalról) veszed számba, emlékezvén mindenre, ami feledésbe ment,* mert felnyitod a jegyzőkönyvet, mely önmagában beszél, hiszen minden ember keze nyoma benne van. Akkor megfújják a nagy sáfárt és halk, suttogó hang* hallatszik, az angyalok szaladoznak, félelem és rettegés fogja el őket, s így szólnak. ״Itt az ítélet napja!” ítéletedkor számba veszed még a mennyei seregeket is, mert előtted ők sem mentesek az ítélet alól. Azok pedig, akik a világra jöttek, elvonulnak előtted mint a juhnyáj. Amint a pásztor számba veszi nyáját, átbocsátván őket pásztorbotja alatt - úgy bocsátsz át, veszel számba, megszámlálsz és felülvizsgálsz minden élő lelket, kiszabod teremtményeid napjait és megírod ítéletüket. Előimádkozó és közösség: שארב הנשה Újév napján lesz megírva és a Jóm Kipur-i böjt napján lesz megpecsételve, hányán múlnak ki és hányán születnek meg, ki marad életben és ki fog meghalni, ki a maga idejében és ki idő előtt, ki a vízben és ki a tűzben, ki kard által és ki ragadozók által, ki éhségben és ki szomjúságban, ki földrengésben és ki járványban, ki megfojtva és ki megkövezve? Kinek lesz nyugta és ki kel vándorútra, ki él majd csöndben és ki hányattatik, ki él békében és ki szenvedésben, ki szegényedik el és ki gazdagszik meg, ki alacsonyodik le és ki emelkedik fel? Közösség, majd az előimádkozó: De a bűnbánat, az ima és a jótékonyság* elháríthatják a rossz végzést. רכזתו לכ תוחכשנה ...mindenre, ami feledésbe ment... Isten nem ismeri a feledékenységet, előtte minden tudott és ismeretes. Reb Jiszráél, a neves ruzsini cádik szerint, az isteni emlékezet kétélű: ha valaki nem emlegeti állandóan saját jó cselekedeteit, vagyis úgy tesz mintha megfeledkezne róluk, akkor Isten emlékszik azokra, számításba veszi azokat. Azonban ha valaki állandóan saját érdemeit emlegeti, akkor az Örökkévaló figyelmen kívül hagyja azokat.
