Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)

Sáchárit - Reggeli imák - Mázkir

SÁCHÁRIT / REGGELI IMÁK

231

JIZKOR (MÁZKIR) - EMLÉKEZÉS HALOTTAINKRA*

Az a szokás, hogy akinek mindkét szülője él, a Mázkir idejére kimegy az imateremből.

,יי המ םדא Istenem, mi az ember* ahogy őt megismerted: a halandó hogy számításba vedd? Hiszen az ember a lehelethez hasonlít; napjai mint a tovatűnő árnyék.

Reggelente kivirágzik és megnő, estére pedig kiszárad és elfonnyad.

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Őrizd fedhetetlenséged és ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a békés embernek van jövője.

Mert az Isten megváltja lelkemet a pokoltól, mivel Ő magához vesz.

Ha elenyészik is testem és szívem - szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!

...a szellem pedig visszatér az Istenhez, aki adta.

(Zsoltárok 144:3-4., 90:6., 90:12., 37:37., 49:16., 73:26., Prédikátor 12:7.)

Apáért:

רוכזי Tartsa Isten jó emlékezetében tanító apám, ... (az apa zsidó neve) ben ... (az apa apjának zsidó neve) lelkét, ki elköltözött e világról! Szeretetadományt ajánlok fel érte, hogy ennek fejében lelke az öröklét kötelékébe foglaltassák a túlvilágon, Abrahám, Izsák, Jákob, Sára, Rebeka, Ráchel és Lea leikével és a többi igaz ember és asszony leikével együtt. Mondjunk erre ámént!

תרכזה תומשנ Emlékezés halottainkra: Évente négyszer, a három zarándokünnepen és Jóm Kipurkor megemlékezünk halottainkról. A legrégibb forrás, amely Jóm Kipurral kapcsolatban ezt a szokást említi, a Midrás Tánchumá (Háázinu). A három zarándokünnepen valószínűleg a középkori keresztes hadjáratok vérengzései során alakult ki a Jizkor elmondásának szokása.