Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)

Ávinu Málkénu

MÁÁR1V/ IMA JOM KIPUR ESTÉJÉRE

97

Dicshimnusz*

E költemény eléneklése előtt kinyitják a frigyszekrényt.

םיענא תורימז Előimádkozó: Szép éneket mondok, szővöm a versem, mert Teutánad vágyakozik lelkem.

Mindenki: Kezed árnyékáért eped az én lelkem, hogy rejtelmeiddel megismerkedhessem.

Előimádkozó: Mikor zengem dicsőséged, szívem áhítja szereteted,

Mindenki: Ezért szólok Rólad megtisztelő szóval, adózok Nevednek szerető dalokkal.

Előimádkozó: Szólok dicső voltodról, ha szemmel nem is látlak, képzeletben idézlek magam elé, bár fel nem foghatlak.

Mindenki: Prófétáid által, szolgáid körében mutattad meg fenséges dicsfényed.

Előimádkozó: Azok leírták nagyságod, hatalmad, ahogy tetteidben kinyilvánítottad.

Mindenki: Nem képzelhettek, ami vagy, olyannak, csak alkotásod szerinti hasonlóságnak.

Előimádkozó: Sok-sok vízióban képzeltek ők már el, de Te egy vagy bármilyen jelzővel.

Mindenki: Ifjúnak és aggnak láttak látomásban, hol ősz, hol pedig fekete hajzatban.

Előimádkozó: Aggnak ítéletkor, ifjúnak csata napján, amikor hadba száll, karjait kinyújtván.

Mindenki: A szabadítás sisakját vette fejére, jobbja és szent karja jött segítségére.

םיענא תורימז Dicshimnusz: A hagyomány Jehudá Háchászidnak (Németország, 12. század) tulajdonítja ezt a költeményt, amely ábécérendben dicséri az Örökkévalót, különböző /rds-versek részleteit használva.