Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Ávinu Málkénu
MÁÁRIV / IMA JOM KIPUR ESTÉJÉRE 93 Legyen áldott és dicsért, dicsőített és magasztalt, fennkölt és hírneves, imádott és megszentelt a Neve annak, aki Szent, áldott Ő! [Közösség: Áldott Ő!] Áldottabb Ő minden áldásnál, költeménynél, dicshimnusznál és vigaszéneknél, amit a világon mondanak, s ti mondjátok erre: ámén! [Közösség: Ámén!) Fogadtassák el Izrael egész házának imája és könyörgése Mennyei Atyja részéről, s erre mondjátok: ámén! [Közösség: Ámén!] Jöjjön nagy békesség és élet a mennyből ránk és egész ízraelre, s mondjátok erre: ámén! [Közösség: Ámén!] (Itt három lépést hátrálua:) Aki a békét teremti magasságaiban, az hozzon békességet ránk és egész Izraelre! Mondjátok végül: ámén! [Közösség: Ámén!] Záróima Alluct mondjuk. ונילע חבשל Dicsérnünk kell a Mindenség Urát,' nagyra tartani Őt, aki a kezdet kezdetét teremtette, amiért nem tett minket hasonlóvá más országok népeihez, sem a világ nemzetségeihez, aki nem adott nekünk az ő osztályrészűkből és tömegeik sorsából. Mert ők üres semmiség előtt hajolnak meg,* és oly istenhez imádkoznak, akinél nincs segítség. (Meghajtunk:) De mi a Királyok Királya előtt hajtunk térdet és borulunk le,’ az áldott Szentnek adunk hálát. Ő az, aki felvonta az eget, és megalapozta a földet, dicső trónja fennáll az egekben, hatalmas Jelenléte a magasságok magasában. Ő az Istenünk, nincs más. Igaz a mi Urunk, nincs senki rajta kivül, ahogy Tórájában írva van: ״Vedd tudomásul ma, és vésd םהש םיוחתשמ Mert ők üres semmiség előtt hajolnak meg... 1400 körül egy hittagadó zsidó azzal akart magának előnyöket szerezni az egyháznál, hogy ״elárulta”: ez a passzus a kereszténységre vonatkozik. A katolikus cenzorok ezért kihúzatták ezt a részt az imakönyvből. A passzus második része - ״...olyan istenhez imádkoznak, akinél nincs segítség” - bibliai eredetű (Jesájá 45:20.).
