Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)

Jom Kipur előtti napon

10

JOM KIPUR ELŐTTI NAPON

KÁPÁROT - ENGESZTELÉSI SZERTARTÁS*

Jóm Kipur előtti napon, kora reggel szokásos, hogy az engesztelő áldozat jelképeként a férfiak egy kakast, a nők egy tyúkot*megforgatnak a fejük fölött.

Jobb kezünkbe vesszük a kápárát és háromszor ismételjük: elmondjuk a Bné ádám (״Emberek ülnek...”) bekezdést, majd miközben háromszor megforgatjuk fejünk fölött a szárnyast, elmondjuk a következő oldalon a megfelelő imát.

ינב םדא Emberek ülnek sötétségben, a halál árnyékában, nyomorultul, vasra verve. Ő kihozza őket a sötétségből, a halál árnyékából, széttépi kötelékeiket. Az ostobák szenvednek bűneik és vétkes viselkedésük miatt, az ételtől is undorodnak, már a halál kapujáig jutottak, de nyomorúságukban az Örökkévalóhoz kiáltottak, és O kiszabadította őket szómit helyzetükből: elküldte szavát, meggyógyította őket, kimentette őket a romlásból. Hálát is adnak az Örökkévalónak jótettéért és az emberrel tett csodáiért.

(Zsoltárok 107:10., 14., 17-21.)

Aki mellett van egy védőangyal ezer [vádló] között, hogy igazáról szóljon, annak megkegyelmez [Isten], és azt mondja: mentsd meg a sírba szállástól, találtam neki váltságot.

(,Jób 33:23-24.)

רדס תורפל Engesztelési (kápárá - többes számban kápárot) szertartás:

Lényege - pszichológiai: az illető, miközben mondja a zsoltárszöveget és forgatja a kakast (vagy tyúkot) a feje felett, elképzeli, hogy tulajdonképpen neki kellene - vétkei miatt - hasonló helyzetben lennie, csak Isten végtelen kegyelme teszi lehetővé, hogy a (cápárá-kakas (régi magyar-zsidó szóhasználattal: kepóre-hindl) helyettesítse. Náchmánidész Tóra-magyarázata szerint (3Mózes 1:9.), ez a Tórában leírt áldozások értelme is. Ha az áldozatot hozó belegondol, hogy a levágandó ökör nem más mint ő maga - akkor megbánja vétkeit és megtér.