Kraus, Naftali (szerk.): Sámson fohásza. Engesztelőnap imarendje - Klasszikus zsidó művek magyarul 4. (Budapest, 1998)
Tartalom
A HÉBER ÁBÉCÉ (ÁLEFBÉT) - תיב־ףלא ו Váv (v) ה Hé (h)2 ד Dálet (d) ג Gimel (g) כ Vét (v) 2 Bét (b) א Álefl ו Szóvégi cháf כ Cháf (eh)2 k Ká נ (k) ל Jud 0) ט Tét (t) ח Chet (eh)2 ז Zájin (z) ע Ájinl ס Számech (sz) ז Szóvégi nun נ Nun (n) ם Szóvégi mem מ Mem (m) ל Lámed (1) ר Rés (r) ק Kuf (k) ץ Szóvégi cádi צ Cádi (c) ף Szóvégi fé פ Fé (f) פ Pé(p) ת ת ש ש Táv (t) Táv (t) Szin (sz) Sin (s) a magánhangzók - תודוקנה • ו Cholám (o) • • Svá (ö) • • • Szegői (e) • • Cére (é) Pátách (á) T Kámác (á) • • • • • Chátáf szegői (e)4 — • • Chátáf pátách (á)4 t: Chátáf kámác (o)4 ו Sűrűk (u) Kubuc (u) .• Chirik (i) 1 Néma betű. 2 Szóvégen néma. 2 Er<5s h, mint a ״technika” szóban. 4 Röviden ejtett, ún. félhangzók. A betűk átírása a mai héber kiejtést tükrözi. Csekély különbséggel (az utolsó mássalhangzónál: táv-szóu és három magánhangzónál: kámác-ó, cholám-aj és sűrűkkubuc-u, vagy ü) azonos a régebben Közép- és Kelet-Európábán használatos héber kiejtéssel.
