Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Baumgarten Izidor: Az új irányok a büntetőjogban [297., 1909]
б dünk. Az egyik esetben az elme arra a kérdésre felel: miért, a másik esetben pedig arra a másik kérdésre: minek, 9 Az egyik tevékenységgel kielégíti az okozati összefüggés kinyo- zása iránti szükségletünket; a másikkal rendez és szabályoz és ezáltal létesíti a helyes és nem helyes, a szabad és nem szabad tengelye körüli mozgást. Az egyik egy formális és megállapító, a másik egy reális és produktív tevékenység. Az anyagi világgal szemben az intellectust természete kizárólag az okozati összefüggés megállapítására korlátozza. Mi a czélja és mi a rendeltetése a természetnek; miért létezünk és hová megyünk — ezekre a kérdésekre az emberi elme nem tud megfelelni, mert a csoportosítás czélok szerint és az ennek megfelelő megkülönböztetés czélszerű és hátrányos, jó és rossz között emberi alkotást és osztályozást feltételez. A mi nem emberi mű, az felül áll az emberi bírálaton is. A természetre nem alkalmazhatjuk a bölcs és oktalan, hasznos és kártékony, könyörületes és kegyetlen jelzőit, melyekkel emberi törekvésekkel és cselekményekkel szemben helyeslésünket vagy rosszalásunkat kifejezzük. Azért a természet mindenkinek a ki vele foglalkozik, csakis a csalhatatlan és feltétlen tekintély képében tűnhetik fel; az elmélet csak értelmezheti, de nem mérlegelheti. A meddig az emberi elme bizonyos föltevésekből indult ki a természet lénye iránt, és mindabban a mi érzékileg észlelhető, különböző, egymástól független erők és tényezők tusáját látta, melyeknek végczélja az emberi lét tökéletes- bítése és boldogítása, legfeljebb arról elmélkedhettek az emberek, hogy milyennek kellene lennie a természetnek és akármilyen eredményre jutottak e tekintetben, a valóság reáczáfolt az elméletre. A belső egység és harmonia az egyes természeti jelenségek között csak akkor tárult fel az emberek szeme előtt, midőn minden önkényes constructiót mellőzve, empirikus utón az összehasonlítás és megkülönböztetés segélyével a különböző jelenségek közös sajátságainak kinyomozására törekedtek. Ez inductiv módszer alkalmazásával sikerült a legbonyolultabb tényleges alakulatok visszavezetése egyszerű alapformáikra, megdőlt a többféle, egymástól lényegében különböző természeti erők elmélete és 6
