Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Baumgarten Izidor: Az új irányok a büntetőjogban [297., 1909]
5 mely a szervezetnek egyik középpontja és a gondolatok képződését és társítását közvetíti, testi organum és mint ilyen lehet erős vagy gyenge, fiatal vagy öreg, finom vagy durva, normális vagy rendkívüli, képzett vagy kezdetleges, beteg vagy egészséges. Az agyvelő azonban nem lehet gyáva vagy elszánt, önfeláldozó vagy önző, lendületes vagy nyomott, bánatos vagy vidám, kötelességtudó vagy léha. A test és a lélek szoros összefüggésénél fogva az agyvelő állapota befolyással lehet ugyan a lélek hangulatára, de csak magával a lélekkel hozhatók lénytani kapcsolatba azok a különböző praedicatumok, melyek a léleknek hasonlíthatatlanul finomabb és bonyolódottabb miségének jellemzésére szolgálnak. Viszont a testi szervezetet minősítő megjelölések nem alkalmazhatók a lélekre. Csak átvitt értelemben beszélhetünk beteg létekről, midőn tényleg a kóros állapotban levő agyvelő vagy központi idegrendszer befolyását lelki életünkre tartjuk szem előtt. Az a felfogás tehát, mely psychikai aktusokat és fizikai jelenségeket ugyanazon mértékkel méri, és ugyanazt a módszert alkalmazza somatikus rendellenességek és akarati hibák megbirálására tudományos eljárásnak nem minősíthető. Le- het-e elfogultság és egyoldalúság nélkül bármi tekintetben egy kalap ala vonni a messinai földrengést és Bosznia és Herczegovina annexióját? Ugyanazok az erők működtek-e közre az 1838. évi pusztító árvíz és az 1849. évi szabadság- harcz előidézésén? Ha pedig tényleg mások a természeti fejlődés törvényei és mások az emberi cselekvőség indító okai: lehet-e ugyanazzal a szellemi mívelettel a nehézkedés törvényeit felfedezni és a gőz feszerejét, a villamos áram vezető- képességét, az erőátváltozást mennyiségi apadás nélkül felfedezni, mint egy cselekmény társadalmi súlyát és búnösségi tartalmát meghatározni ? Az emberi elme a külvilággal szemben kétféle módon foglalhat állást: kutathat és mérlegelhet. Az intellectus vagy a belső összefüggést nyomozhatja látszólag különböző és egymástól idegen jelenségek között, vagy pedig bizonyos czél- pontok szerint csoportosíthatja az eseményeket, melyekkel mi lelkileg azonosítjuk magunkat vagy ellentétbe helyezke5
