Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]
59 gyári üzemet vagy általában egy kereskedelmi üzletet becsukunk és az csak néhány napig csukva marad, az már érzékenyen devalválódik értékében. Ha ez így van, ha azt látjuk, hogy nem a törvény hiányai folytán, nem a rossz alkalmazás következtében, hanem az intézményből kifolyólag, ennek természetszerű folyományakép a csődökből a hitelezők nem kaphatnak kielégítést, akkor közel fekszik az a gyakorlati kívánság, hogy módokat kell keresnünk arra, hogy a csődöt legalább ott, a hol lehetséges, elhárítsuk. A csőd elhárításának egyik legtermészetesebb, legközelebb fekvő módja a csőd előtt kötendő kényszeregyezség intézménye. Már itt megjegyzem, hogy egy perczig sem kételkedem abban, hogyha ezt az intézményt Magyarországon meghonosítják, azt a magyar bíróságok egy nuance-szal sem fogják rosszabbul alkalmazni, mint a hogy ez másutt megtörténik; már pedig egyebütt ez a törvény bevált és e tekintetben ellenkező nézeten vagyok mint Doroghi t. kartársam. Doroghi t. kartárs úr egyebek között azt is mondja hivatkozott tanulmányában, hogy egész máskép volna ez a csődökben is, ha nem ügyvéd, hanem kereskedő volna a tömeggondnok. Én már egy emberöltőt töltök kereskedők között; nekem kényelmesebb volna azt mondanom, hogy igenis laikust kell oda állítani, hogy az ügyvéd tömeggondnokot elimináljuk. Erre is megvolna az erkölcsi bátorságom V a karral szemben, úgy a mint volt és van a kereskedőkkel szemben azt mondani, hogy a nem ügyvéd tömeggondnokság még rosszabb volna, mint az ügyvédi tömeggondnokság, mert nekem ez a meggyőződésem. Nem tudom, van-e itt kívülem valaki, a ki a 40-es évek csődtörvényei alapján praktizált: én közel tíz évig praktizáltam azok alapján. Az 1881: XVII. t. ez. életbeléptéig nem ügyvéd is lehetett tömeggondnok és volt is gyakran. Méltóztassék megkérdezni kereskedőket abból az időből, vájjon instálnak-e ők maguk is abból a kereskedői tömeggondnokságból. Azok a kereskedők, a kik látták az állapotokat akkor, midőn nem ügyvéd is lehetett tömeggondnok, maguk azt mondják, hogy nem kell. És ez a dolog természetében fekszik. Első sorban azért, mert a csődöknél azt látjuk ott, a hol nem ügyvéd is lehet tömeggondnok, 277
