Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)

Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]

53 leg megkonstruálni a vagyonfelügyelőnek jogi helyzetét a rendelkezési jog szempontjából az adós jogi helyzete mellett. Az 50,000 K-nál kisebb összegű hitelezőkkel biró in- solventiánál a kérdés nem actualis, mert ott teljesen a köz­adósnak rendelkezése alatt kivánja hagyni a javaslat a vagyont. Az 50,000 К-t meghaladó insolventiáknál pedig azt hiszem, lényegileg abban foglalhatjuk össze a javaslat intéz­kedéseit, hogy a vagyonfelügyelő a rendes kiadásokat, az üzlettel járó kiadásokat teljesítheti és az összes bevételeket beszedheti. Csakhogy kiadások teljesítésén és bevételek be­szedésén kívül sok minden egyébbel is jár valamely üzlet folytatása. Mi lesz az új kötelezettségek vállalásával, a melyek esetleg elkerülhetetlenül szükségesek az üzlet folytatásához: a vagyonfelügyelő vállalja el azokat vagy az insolvens adós? És mi lesz a criteriuma annak, hogy ezek a cselekmények, végezte legyen őket akár az adós, akár a vagyonfelügyelő, csődben megtámadhatók lesznek-e, vagy nem, a mi a szer­ződő harmadik siemélyek szempontjából eminens fontosságú? Ha jól értettem meg a javaslat intentióját — de azt hiszem, dr. Messinger úr előadásában egész világosan ki­fejezésre jutott ez az óhajtás — talán arra szorítkozik ez az ügykör, hogy az üzlet folytatásával rendesen járó köte­lezettségvállalások is, tehát nemcsak a kiadások, a vagyon­felügyelő rendelkezési jogkörébe beleessenek. Hisz ez nagyon szépen hangzik így első szóra, csakhogy ennek is két nagy sarkalatos hibája van. Az egyik hibája az, hogy maga az alap, a melyre helyezni kívánják ez eszme pártolói az egész kérdést, túlságosan labilis. Ki mondja meg azt, hogy mi jár és mi nem jár egy üzlet folytatásával? A második pedig az, hogy a javaslat nemcsak kereskedőre szorítja a kényszeregyezségi intézményt, hanem kiterjeszti a nem keres­kedőkre is, a kiknek egyáltalában nincs üzletük. Itt ismét a javaslatnak egy nézetem szerint nem egész alárendelt jelentőségű hiányához jutottunk el. A javaslat szerint, a mint voltam bátor említeni, kereskedő és nem kereskedő egyaránt kérhet kényszeregyezségi eljárást. Kér­heti ezt ugyanazon előfeltételek mellett is, vagyis nemcsak azon negativ előfeltétel mellett, hogy valamilyen károsító 271

Next

/
Thumbnails
Contents