Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Messinger Simon: A csődönkívüli kényszeregyezség intézménye [299., 1909]
48 bizonyos tartási követeléseket, továbbá bizonyos összegen alul való követeléseket jogczim-megkülönböztetés nélkül kivesznek a kényszeregyezség, valamint a csődeljárás során való leengedések alól, a melyek bizonyos követelések teljes kifizetését kívánják ott, a hol a csődeljárás következtében a közadós a csődön belül is kényszeregyezmény nélkül szabadul tartozásainak megfizetése alól. A szóban forgó tárgyról írt dolgozatomban az angol példára hivatkoztam más tekintetben is, mert ott az adós megmentésének, gazdasági exis- tentiája fentartásának módját a discharge intézménye megadja, a csődnyitási eljárás formalis és materialis jogi garan- tiainak, a bírósági beavatkozási és felülvizsgálati jog teljes fentartásával. A csődeljárás fentvázolt hiányaihoz, a melyekben többé- kevésbbé minden csődtörvény szenved, talán még mint legjelentékenyebb, vagy legalább egyenlő jelentőségű tényező járul hozzá a mi specialis magyar viszonyaink szempontjából az a körülmény, hogy a csődnyitási eljárás, a mint ezt épen a javaslat szerzője, dr. Schreyer t. kartárs úr oly találóan jellemezte a Kereskedelmi Csarnokban tartott előadásában, oly hosszadalmas, hogy rendszerint akkorra, midőn a csőd megnyittatik, már többé-kevésbbé feleslegessé válik annak következtében, hogy az adós megtámadható ügyletek folytán elidegenített már vagyonából annyit, a mennyit csak elide- geníthetett, és hogy a csőd megnyitása a vagyon kimutatásának nehézségei miatt rendszerint azon múlik, hogy szükséges, hogy az egyik hitelező tegyen le még biztosítékot is, a melyet természetesen a kisebb hitelező egyáltalában nem, a nagyobb pedig ritka esetekben szokott letenni, holott — és azt hiszem, ebben talán egyetértenek velem mindazok, a kik a csődön kívüli kényszeregyezség pártolói — a csődeljárás mielőbbi megnyitása közérdek, még rosszabb csődtörvény mellett is, mert, a mint Kohler mondja, a socialis végrehajtásnak ez a neme még mai formájában is kedvezőbb a singularis végrehajtásnál, a hol az a hitelező jut több követeléshez, a ki kíméletlenebb, gyorsabb, szerencsésebb és talán óvatosabb volt oly jogczímek megszerzésében, a melyeket gyorsabban tud érvényesíteni mint más. «56
