Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 39. kötet (297-300/a. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 39. (Budapest, 1909)
Baumgarten Izidor: Az új irányok a büntetőjogban [297., 1909]
13 fokozás lehetőségét látja. Erősebb, gazdagabb, jobban képzett embereket. Az ő erkölcsi törvénye hygienicus jellegű. Még e szerint a társadalomnak legfőbb, sőt egyetlen értéke az ész- és czélszerű: az egyéni javak leltárában az első helyet azok az értékek foglalják el, melyek önmagukban és önmagukért megbecsiilendők és tiszteletben tartandók. Míg p. o. a vagyonnak, az anyagi és fizikai jólétnek csak használati értéke van, azaz annyit érnek, a mennyire eszközként képesítenek; addig a hitnek, az igazságérzetnek, az erénynek tényleges értéke önmagában rejlik. Mindezek az eszményi javak, mint az egyéni élet és társas együttlét nemesebb formáinak megteremtői, másodsorban és közvetve hasznosak is. A ki azonban csakis utilitárius szempontból míveli azokat, nemcsak lefokozza tartalmukat, hanem egyúttal önmagát is. Az erény is lehet spekuláczió tárgya, a vallással, a nemzetiséggel, a hazaszeretettel, a családalapítással is lehet üzletet csinálni. A társadalmi tekintetek egyoldalú cultusával és az egyéni értékelések semmibevételével az új büntetőjog bele kapcsolódik abba a nagy küzdelembe, mely korunkban az intellectualismue és kíséretében a socialismus és a humauis- mus között lefolyik. Az egyik rationalistikus alapon tisztán észszerű tekintetek szerint akarja szabályozni az életet, holott ez utóbbinak tulajdonképeni értéke annak érzelmi világában fekszik. Több mint másfél századdal ezelőtt Eousseau abban a korszakot alkotó munkában, mely a tudomány haladása és az emberi rend fejlődése közötti viszonyt ellentétben az uralkodó felfogással fejtegeti, azt mondja: az igazság soha sem használt annyit, mint a mennyit annak látszata ártott. Az egész igazság pedig az, hogy az intellectus tisztelni tartozik az érzületeket, melyek a természet adományai s mint ilyenek az észszerű és nem észszerű határán túl fekszenek. Más az igazságos és más a czélszerű. A helyes igazságszolgáltatás mindig egyúttal czélszerű, de a czélszerű nem lehet mindig igazságos. Ha minden jogrend alapja a tettes felelőssége cselekményéért, mely az emberi cselekmények értékelésének ép oly elengedhetetlen föltétele, mint az okszerű összefüggés meg13
