Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szilágyi Artur Károly: A házasságon kívül született gyermek tartási igénye [292., 1909]
54 elismert vagy törvényesített gyermeknek születési hibáját ne tüntesse fel. Ez mindenesetre olyan humánus intézkedés, a melyért valóban hálát érdemel a belügyi kormány és a melyre őt talán igen szomorú esetek, a törvény megalkotását közvetlenül megelőző két oly öngyilkosság is indította, a melynek egyedüli oka a házasságon kívüli születésnek az anyakönyvi kivonat révén kiderülóse volt. Legyen szabad utalnom a Tervezet szerkesztőbizottságának álláspontjára az apa által elismert, h. k. sz. gyermek jogi helyzetét illetően, a mely álláspont szintén örvendetes közeledés az általam kifejtett fölfogáshoz és egyben örvendetes javítása a Tervezet első szövegének. Remélem, hogy a második szöveg még messzebb megy majd az elismert gyermek jogállásának megerősítése körül, mert ennél igazán lehetetlen bármily méltányos okot fölhozni az apa kötelességeinek és a gyermek jogainak csökkentése érdekében, hiszen itt már nem kétséges, hogy kinek gyermekéről van szó. Honorálja a szerkesztőbizottság azt a fölfogásomat is, hogy abban az esetben, ha az exceptio pl. concubentium következtében csak azt lehet megállapítani, hogy az anya több férfiúval közösült a fogamzás idejében, azt azonban nem, hogy közülük ki a gyermeknek az apja: az összes férfiakat pro rata, arányosan kell kötelezni a tartásdíj viselésére, a többek okozta kár megtérítése módjának hasonlóságára. Ez a társadalom terhének méltányos áthárítása azokra, a kik közül mindegyik a gyermek apja lehet. A Curia 79. számú döntvénye szintén olyan elvet valósít meg, a melyet az egyenlősítés hívei hangoztatnak, és a házasságon kívül született gyermek törvényes öröklési jogát legalább az anyával szemben a házasságban született gyermekével egyenlő módon biztosítja. Ez ismét olyan étappe ebben a kérdésben, a melyről 10 esztendővel ezelőtt még senki sem mert volna álmodni, és a mely legfőbb bíróságnak nemes és fölvilágosult gondolkodásának egyik nagy dicsősége. Mondom, mindezek az adatok, a melyeket a t. előadó úr felhozott, megerősítenek abban a meggyőződésemben, hogy az az irány, a melyben az egyenlősítés hívei haladnak az 54
