Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Halász Zoltán: A szemérem elleni bűncselekményekről különös tekintettel az erőszakos nemi közösülésre és a természet elleni fajtalanságra [296., 1909]
10 don nem lehet odaállítani a kérdést, azonban kétségtelen, hogy a btk.-ek úgy a mint ma vannak, több olyan dolgot tartalmaznak, a melyek helyes megvilágítás mellett büntetőjogi szabályozás tárgyát nem képezhetik. De másrészről különösen kiemelem azt, hogy épen a szemérem elleni bűncselekményekről szóló rész az, a mely annyi oda nem való és igazán büntetőjogi szabályozás tárgyát semmiképen sem képezhető dolgot tartalmaz, mint a btk.-eknek semmi más fejezete. Itt már tényleg dominál Mózes és Constitutio Criminalis Carolina tekintélye. Más szempontból is megvilágítják a reformerek a kérdést, tisztán a delictiosus elem keresése szempontjából. így Kurt Hüler pl. felállítja azt a tételt, hogy mindazon esetekben, a midőn az egyén saját egyénisége felett rendelkezik, a büntetőjognak, az államhatalomnak benyúlnia nem szabad. Ezen alapon veti ő ki a btk.-ekből a vérfertőzés delictumát, a melyet különben már egyes tételes törvénykönyvek tényleg elimináltak is — hivatkozom az olasz codexre — továbbá a homosexualis cselekményeket addig, mig ezek a köz szempontjait vagy valamely egyén érdekeit nem bántják. Mig az az irányzat a büntetőjog terén mozog és míg büntetőjogi érvekkel dolgoznak a reformerek, ez nem veszedelmes és nem helytelen. A hiba csak ott támad, hogy ha nem büntetőjogászok veszik kezükbe a kérdést, különösen morálülozófusok, psychiaterek, sociologusok és a maguk megengedem, az igazság keresésére irányított tendentiájában, bizonyos elveket állítanak fel tudományukban, a melyeket azután rá akarnak erőszakolni más tudományágakra. Erre természetesen visszahatás támad a büntetőjogász részéről. A legtöbb támadásban a büntetőjogászok részéről tudvalevőleg épen a psychiatria egyes vívmányai részesülnek, a melyeket a büntetőjogász nem szívesen akar applicalni a maga tudománya körén belül. Készemről a kérdést csak akkor tartom veszedelmesnek, hogy ha ezen exact tudományoknak — a psychiat- riát, mint az exact tudomány fattyúhajtását jelentetik meg a tudományok között — tételei és igazságai absolut erővel akarnak hatni a mi tudományunk körén belül. Ha felhasználva és helyesen applicalva vonjuk be ezen tudományos vív390
