Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Halász Zoltán: A szemérem elleni bűncselekményekről különös tekintettel az erőszakos nemi közösülésre és a természet elleni fajtalanságra [296., 1909]
11 mányokat és eredményeket a magunk tudománya körébe, azt hiszem, hogy ebből baj nem származhatik. Azonban nekem mint büntetőjogásznak ez az eredmény önmagában nem elegendő. Nekem specialis büntetőjogi szempontból is vizsgálat tárgyává kell tennem, hogy tényleg ez a kérdés hogyan áll és én mint büntetőjogász hogyan bírálhatom el ezt a kérdést. Hasonlít ez a büntető biró azon eljárásához, hogy Ítélethozatalnál tekintetbe veszi ugyan a szakértő véleményét, de ítélete kimondásában ez kötelező norma gyanánt nem szolgálhat. Ebben a kérdésben is meghallgatjuk és elfogadjuk az említett tudományágak képviselőinek nézetét, azonban ez irányító és parancsoló dogma reánk nézve nem lehet. Ha egyéb szempontból, a büntetőjognak u. n. védbástyáit rombolná le valamely más tudományág eredménye, nézetem szerint ezt az eredményt egész mereven applicalni nem volna szabad a büntetőjog terén. Ha azonban egyéb specialis büntetőjogi vizsgálat megegyezik azon tudomány eredményével, azt az igazságot elfogadhatom. Élesen összeütközik a psychiaterek nézetével, de különben az újabb büntetőjogi iskola nézetével is, a régi iskola egyik kiváló képviselőjének Birkmeycr müncheni professornak «Was lässt V. Liszt vom Strafrecht übrig» czimü munkája, a melyben a mellett, hogy Liszt ellen élesen kikel — bennünket a kérdésnek ez a része most nem érdekel — élesen támadja a psychiatereket. Sajátságos, hogy Delbrück és egyéb kiváló psychiatereknek, mint Leppmann, Cramer és Krae- pelin, nézeteit kiszedi, összeállítja és bemutatja, hogy «ime uraim, ha ezek igazságok, akkor a büntetőjognak vége van, akkor ennek a tudománynak létjogosultsága nincs; «das Strafrecht ist damit begraben» fejezi be kifakadásait. A büntetőjogászok részéről is történik azonban hiba, merev elzárkózottságuk folytán. Ha ezt a két szempontot sikerülne kiegyenlíteni, ha egyrészt azt a praepotentiát, a melylyel egyéb tudományágak kezelői a maguk tudományos eredményeit a mi tudományunk körében érvényesíteni akarják, eliminálni tudnék, másrészt a büntetőjogász is valamivel szívesebben fogadná ezeket a tudományos elveket és iparkodnék ezeket felhasználni és beilleszteni a maga tudomá391
