Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szterényi József: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. I. Füzet. A munkaviszony általános feltételeit szabályozó szerződés [294., 1909]
Dr. Fekete Ignácz: T. Teljes-ülés! Talán odakapcsolhatom előadásomat, a hol az államtitkár úr ő exczellencziája végezte. Azt mondotta, hogy az ipari élet szükségletei követelik meg a kollektív szerződéseknek törvényes rendezését és kifejtette azt is, hogy az ipari érdekeltségnek egy részé jelenleg a kollektív szerződések ellen van. Méltóztassék megengedni, hogy ráutaljak arra, hogy az ipari érdekeltségnek ez az ellenkezése tisztán a mai konjunkturális helyzetnek a következménye. A mai viszonyok olyanok, hogy a munkapiacz meglehetősen rossz helyzetben van, a munkakinálat igen nagy és a munkáltatók ennek következtében sokkal olcsóbb munkaerőre számíthatnak. Sőt számítanak arra is, hogy a munkaerő még olcsóbbá válik és ez az oka, hogy nem akarják magukat a munkaerő tekintetében a kollektív szerződések által lekötni. A munkások gyengeségük tudatában nem lépnek fel követelésekkel és így mód és alkalom sincs új kollektív szerződések kötésére. Mert természetes, hogy a kollektív szerződés rendszerint sztrájkoknak vagy lock-outoknak az eredménye, mivelhogy a kollektiv szerződés nem egyéb, mint békeszerződés, jobban mondva, fegyverszüneti feltételek írásba foglalása. A munkabér vagy munkafeltétel kérdésében harcz keletkezik és a legerősebb eszköz a kizárás vagy a sztrájk alkalmazása idején a felek a békefeltételek felett tárgyalnak. A sztrájkoknak eredménye azután az egyes békeszerződéseknek megkötése. És minden ilyen békeszerződés, a mely a legtöbb sztrájk után létesül, akár tarifaszerződés alakjában, akár egyszerűen a munkaviszony rendezése, akár új munkarend létesítése alakjában, mindig kollektív szerződés50*
